Bár tudom, hogy az elmúlt majdnem két és fél évben rengeteget változtam, mégis nagyon fontos a természetgyógyász doktornőm folyamatos visszajelzése.
Zárójelben: megfigyeltem, egy időben erős volt bennem a megfelelési vágy felé, és Márti, a kineziológusom felé. Aztán rájöttem, csak akkor jutok előrébb, ha őszinte vagyok magammal és velük is.
Egyik alkalommal Marika (természetgyógyász doktornőm) megjegyezte, hogy még mindig nagyon merev vagyok. A hozzáállásomra, viselkedésemre, reakcióimra gondolt. A változások kellős közepén jártam, így nem is értettem, mire gondol pontosan.
Aztán elkezdtem a természetgyógyászati modul tanfolyamot, ahol szóba került az alapreguláció.
A tankönyv szerint: „Az alapreguláció a szervezetben zajló mindennemű szabályozásnak az alapja, úgymint hőszabályozás, immunszabályozás, idegi szabályozás, stb… Az alapreguláció lehet normális, alulműködő, túlműködő és merev, szabályozás nélküli. Ez utóbbi, pl. a tumoros betegség esetén lehetetlenné tesz minden olyan természetes gyógymódot, mely a szervezet normális regulációját igyekszik stimulálni.”
AHA
De hogyan válhatok tudatos testi és lelki szinten merevből rugalmassá?
A test szintjén az életmódváltásom része lett a jóga, és a tánc, ami segít a hajlékonyságban. Találtam egy fantasztikus könyvet, elmélettel és gyakorlattal, heti feladatokkal, amit minden este szorgalmasan gyakorolok (egy kis légzéstechnika, néhány ászána, ellazulás, elmélyedés).
Rugalmasság az, ha a gyógyulás érdekében hajlandó vagy átalakítani az életritmusod, a táplálkozásod: lemondani bizonyos ételekről, például a bő olajban sült rántott húsról, sült krumpliról. Hajlandó vagy több zöldséget és gyümölcsöt enni. Megkóstolni olyan ételeket, amit eddig nem fogyasztottál.
Rugalmasság, ha megnézed, mit tehetsz magadért, átalakítod a napi rutinod, és pl reggelente 10 percet légzőgyakorlatokra, meditációra szánsz. Vagy délután 30 percet sétálsz a jó levegőn.
A lélek szintjén nekem újabb önismereti feladatot jelentett: megvizsgáltam néhány kapcsolatom és élethelyzetem, azokat, ahol merev és görcsös voltam. Túlzottan ragaszkodtam a véleményemhez, meglátásaimhoz. Nem mondom, hogy könnyen ment, de ismét átléptem bizonyos korlátaimon.
Az eredmény, hogy könnyedebb lettem, és azokon az életterületeken, ahol korábban a saját merevségem akadályozott elindultak a változások.
Az elmúlt években meglehetősen visszahúzódó voltam. Az egyik kolléganőm úgy jellemzett: „visszafogott”.
A betegségből való felépülés tanítgat arra, mit jelent az önérvényesítés és önmegvalósítás a hétköznapokban. A kineziológia tanít meg arra, hogy meglássam, rá tudjak nézni a félelmeim, gyengeségeim mögött milyen érzések húzódnak meg, párhuzamokat keresek és oldást kérek. Tudatosabb lettem. Ezáltal magabiztosabb és egységben lévőbb.
Lelki rugalmasság, ha elszakadsz azoktól az elképzelésektől, viselkedési mintáktól, amelyek merevvé tesznek. Meg kell vizsgálni az élethelyzeteket (gyógyulás, munkahely, kollégák, család, egyéb társas kapcsolatok) hol és miben vagyok merev. Hol ragaszkodom az elképzeléseimhez, hol vagyok képtelen nyitni az újra. Megkönnyebbülést hoz ezeknek a terheknek a lepakolása. Új lehetőségek nyílnak azáltal, hogy nem állok saját magam útjában.
Tudom, hogy erről már sok szó esett itt korábban, de amint jobban mennek a dolgaim, távolodom a betegségtől, hajlamos vagyok megfeledkezni néhány dologról. Aztán vagy észbe kapok, vagy az élet figyelmeztet így vagy úgy. Ezért ismétlem ennyiszer.
A hétvégén - kineziológia képzésen - ismét sokat tanultam magamról, a korlátaimat döntögettem. Azt hiszem, végre kiléptem a visszafogottságból, bátrabban tudom vállalni magam. Jó érzés volt: felemelő, könnyed, önbizalmat adó.
Érdemes tanulni, lehet az bármi, mert lehetőséget ad az önismeretre, új kapcsolatok épülnek, és jó érzés egy közösséghez tartozni.
Nagyon érdekelne, hogy Ti akik olvastok hogyan vagytok ezzel:
Mi az, az 5 legfontosabb dolog, amit megteszel magadért?
Szép napot, hetet!
B
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: belső változás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: belső változás. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. április 26., hétfő
2009. szeptember 30., szerda
A változásról
Változtatni nehéz.
Főleg azon a területen, ahol a gyengeségeink vannak.
Nekem a rák mutatta meg, hogy muszáj változni, változtatni a gondolkozásomban, hozzáállásomban és a tetteimben.
Amikor először hallottam hogyan kellene például a táplálkozásomon módosítanom, szinte lehetetlen feladatnak tűnt. Aztán lépésről lépésre belevágtam.
De ez az egyszerűbb eset: tudom, mit ehetek, mit nem és ezt betartom. Ennyi.
Hogyan lehet változtatni a gondokozásban, hozzáállásban?
A tipikus rákos személyiség sokszor nem a saját maga éltét éli. A környezetéhez alkalmazkodik, saját vágyait annyira elnyomja, hogy lassan már nem is tudja, Ő maga igazán mit szeretne. Alárendeli magát. Sosem mond nemet.
1. Kezdj el visszaemlékezni és írni!
Milyen vágyaid voltak gyermekkorodban? Mi akartál lenni? Mivel töltötted legszívesebben az idődet?
Vonatkoztass el a hétköznapi gondjaidtól és írd le, mivel foglalkoznál szívesen, mi okozna örömet?
Milyen vagy Te igazán? Milyen jó és rossz tulajdonságaid vannak? Milyenek a kapcsolataid? Mit viselsz nehezen? Milyen szituációkban érzed rosszul magad? Hogy érezhetnéd magad jobban? Mit tudnál megtenni magadért?
2. Kérj segítséget!
Saját tapasztalatból mondhatom, hogy a változáshoz bátorság és őszinteség kell. Elengedhetetlen, hogy végre merj őszinte lenni magadhoz!
Ahogy korábban írtam, gyakran az igazi, mély sebeket, bűntudatot még magunk elől is takargatjuk. Ahhoz, hogy a hosszú évtizedek alatt berögzül viselkedésmintákon változtatni tudj, jól jön a segítség.
Nekem a kineziológiai oldások, családállítás és a Reiki segítettek.
Először kineziológiai oldásokra jártam. Az alapproblémámmal mentem, azzal a szándékkal, hogy meg akarok gyógyulni. Minden találkozó alkalmával oldást kaptam az adott problémára. Majd hazamentem és tovább dolgoztam a megoldáson, miközben újabb és újabb nehézségek bukkantak felszínre.
Könyveket olvastam, jegyzeteltem, átgondoltam a hallottakat, olvasottakat, és elemeztem magam, és próbáltam apró dolgokban máshogy viselkedni.
Olykor-olykor nemet mondani. Elkezdtem figyelni a testem jelzéseire: fáradt vagyok? Akkor most lepihenek, a mosogatnivaló, mosás, stb. megvár. Nem hajszoltam magam sem testileg, sem lelkileg. Ami gyötört, mart belül, elkezdtem kimondani. Apró dolgokat. Elkezdtem arra figyelni az adott helyzetben nekem mi lenne jó, mitől érezném jól magam. Először bátortalanul, de elkezdtem a saját érdekeimet érvényesíteni.
Úgy tapasztalom minden változás először apró lépésekkel kezdődik. Kitartás és idő kell hozzá. És tudatosság.
A családállítások mélyebb változásokhoz segítettek, ugyanis szépen lassan kezdett minden a helyére kerülni, vagyis én magam kezdtem a helyemre kerülni a világban. (Később erről a módszerről még írok bővebben.)
A Reiki hatását örömmel veszem észre magamon: magabiztosság és önbizalom. Nyitottság és kedvesség. Lágyság és nőiesség. Önelfogadás és mások elfogadása. Csak néhány példa.
3. Figyelj a jelekre, a neked szóló üzenetekre!
Lehet ez egy könyvcím, vagy segítő. Megragadhat benned mások beszélgetéséből az információ. Talán egy rádióműsorból, a barátnődtől. A neked szánt információ bárhonnan érkezhet. Akár ebből a blogból is.
A változás egy olyan embernek, aki az állandóságot szereti borzasztóan hangzik. Macerás. Félelmetes, mert ki tudja mi lesz velem, ha a jól megszokott zónámból kilépek. A változás fájdalmas, mert elengedhetetlen, hogy szembesüljek önmagammal. A változásom a környezetemet is érinti, a természetes félelem, hogyan viszonyulnak majd hozzám mások. Elfogadnak, ha nemet mondok? Elfogadnak, ha elmondom a véleményem, ha érvényesítem én is az akaratom?
Nyűgnek is tűnhet a folyamatos tudatosság.
Szőke Lajos mondta egy előadásában, hogy a változás az élet, az állandóság a halál.
Nem volt kérdés számomra, melyiket választom.
A változás lassan érik meg.
Kezdd el, és ne várj elsőre eget rengető dolgokat. A környezeted is könnyebben hozzászokik az új dolgokhoz, ha azok apránként következnek be. És persze neked is időre van szükséged a változáshoz. Legyél türelmes magadhoz, ne akard mindenáron a változást. De tegyél érte! Ne add fel!
Én már jobban át tudom adni magam a változásnak. Látom, hogyan változom, és hogyan változik a környezetem, az életem.
Annyit mondhatok: nem bántam meg.
Főleg azon a területen, ahol a gyengeségeink vannak.
Nekem a rák mutatta meg, hogy muszáj változni, változtatni a gondolkozásomban, hozzáállásomban és a tetteimben.
Amikor először hallottam hogyan kellene például a táplálkozásomon módosítanom, szinte lehetetlen feladatnak tűnt. Aztán lépésről lépésre belevágtam.
De ez az egyszerűbb eset: tudom, mit ehetek, mit nem és ezt betartom. Ennyi.
Hogyan lehet változtatni a gondokozásban, hozzáállásban?
A tipikus rákos személyiség sokszor nem a saját maga éltét éli. A környezetéhez alkalmazkodik, saját vágyait annyira elnyomja, hogy lassan már nem is tudja, Ő maga igazán mit szeretne. Alárendeli magát. Sosem mond nemet.
1. Kezdj el visszaemlékezni és írni!
Milyen vágyaid voltak gyermekkorodban? Mi akartál lenni? Mivel töltötted legszívesebben az idődet?
Vonatkoztass el a hétköznapi gondjaidtól és írd le, mivel foglalkoznál szívesen, mi okozna örömet?
Milyen vagy Te igazán? Milyen jó és rossz tulajdonságaid vannak? Milyenek a kapcsolataid? Mit viselsz nehezen? Milyen szituációkban érzed rosszul magad? Hogy érezhetnéd magad jobban? Mit tudnál megtenni magadért?
2. Kérj segítséget!
Saját tapasztalatból mondhatom, hogy a változáshoz bátorság és őszinteség kell. Elengedhetetlen, hogy végre merj őszinte lenni magadhoz!
Ahogy korábban írtam, gyakran az igazi, mély sebeket, bűntudatot még magunk elől is takargatjuk. Ahhoz, hogy a hosszú évtizedek alatt berögzül viselkedésmintákon változtatni tudj, jól jön a segítség.
Nekem a kineziológiai oldások, családállítás és a Reiki segítettek.
Először kineziológiai oldásokra jártam. Az alapproblémámmal mentem, azzal a szándékkal, hogy meg akarok gyógyulni. Minden találkozó alkalmával oldást kaptam az adott problémára. Majd hazamentem és tovább dolgoztam a megoldáson, miközben újabb és újabb nehézségek bukkantak felszínre.
Könyveket olvastam, jegyzeteltem, átgondoltam a hallottakat, olvasottakat, és elemeztem magam, és próbáltam apró dolgokban máshogy viselkedni.
Olykor-olykor nemet mondani. Elkezdtem figyelni a testem jelzéseire: fáradt vagyok? Akkor most lepihenek, a mosogatnivaló, mosás, stb. megvár. Nem hajszoltam magam sem testileg, sem lelkileg. Ami gyötört, mart belül, elkezdtem kimondani. Apró dolgokat. Elkezdtem arra figyelni az adott helyzetben nekem mi lenne jó, mitől érezném jól magam. Először bátortalanul, de elkezdtem a saját érdekeimet érvényesíteni.
Úgy tapasztalom minden változás először apró lépésekkel kezdődik. Kitartás és idő kell hozzá. És tudatosság.
A családállítások mélyebb változásokhoz segítettek, ugyanis szépen lassan kezdett minden a helyére kerülni, vagyis én magam kezdtem a helyemre kerülni a világban. (Később erről a módszerről még írok bővebben.)
A Reiki hatását örömmel veszem észre magamon: magabiztosság és önbizalom. Nyitottság és kedvesség. Lágyság és nőiesség. Önelfogadás és mások elfogadása. Csak néhány példa.
3. Figyelj a jelekre, a neked szóló üzenetekre!
Lehet ez egy könyvcím, vagy segítő. Megragadhat benned mások beszélgetéséből az információ. Talán egy rádióműsorból, a barátnődtől. A neked szánt információ bárhonnan érkezhet. Akár ebből a blogból is.
A változás egy olyan embernek, aki az állandóságot szereti borzasztóan hangzik. Macerás. Félelmetes, mert ki tudja mi lesz velem, ha a jól megszokott zónámból kilépek. A változás fájdalmas, mert elengedhetetlen, hogy szembesüljek önmagammal. A változásom a környezetemet is érinti, a természetes félelem, hogyan viszonyulnak majd hozzám mások. Elfogadnak, ha nemet mondok? Elfogadnak, ha elmondom a véleményem, ha érvényesítem én is az akaratom?
Nyűgnek is tűnhet a folyamatos tudatosság.
Szőke Lajos mondta egy előadásában, hogy a változás az élet, az állandóság a halál.
Nem volt kérdés számomra, melyiket választom.
A változás lassan érik meg.
Kezdd el, és ne várj elsőre eget rengető dolgokat. A környezeted is könnyebben hozzászokik az új dolgokhoz, ha azok apránként következnek be. És persze neked is időre van szükséged a változáshoz. Legyél türelmes magadhoz, ne akard mindenáron a változást. De tegyél érte! Ne add fel!
Én már jobban át tudom adni magam a változásnak. Látom, hogyan változom, és hogyan változik a környezetem, az életem.
Annyit mondhatok: nem bántam meg.
MEGOSZTÁS:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)