2009. október 28., szerda

Érzékeny egyensúly: adni és kapni

Például szeretetet.
Hiszen mindannyian arra vágyunk, hogy szeressenek, és viszont szerethessünk.
Sokszor említettem már a családállításokat és a szeretet energiát, amit ezeken az összejöveteleken tapasztaltam meg először.

Megtapasztaltam milyen jó érzés őszintén, örömmel, bőkezűen adni, és észrevettem, zavarban vagyok, amikor el kellene fogadni. Ráadásul az érzelmek megmutatása csupán az állítások, képviseletek keretén belül ment jól. A hétköznapi életben esetlenül csetlettem-botlottam, amikor a szeretetem akartam kimutatni, az elfogadásról meg inkább nem is beszélek. Mindig is idegenkedve fogadtam a puszikat és öleléseket. A barátnőimmel meg is beszéltük, hogy mi nem vagyunk az „ölelkezős fajta” És ezen a megállapításon jót nevettünk.
De titokban zavart, hogy nem tudom önfeledten kimutatni az érzelmeimet. a szeretetem. Feszélyeztek ezek a szituációk. Sokáig hidegnek éreztem magam, a Jégszív című dal refrénje rólam szólt.

Ahogyan egyre jobban elmerültem a családállításokban, és elkezdtem olvasni a módszerről szóló könyveket, végre megértettem a lényeget.
Minden kapcsolatunkban - legyen ez párkapcsolat, barátság – egyensúlynak kell lennie, ez pedig az adok-kapok egyensúlyán alapul.

Ha az egyikünk ad valamit, a másik is késztetést érez arra, hogy ezt viszonozza. Sőt picit többet ad vissza. A jó kapcsolatban az első még többet ad, így a kapcsolat fejlődik. Minél többször adunk és kapunk, úgy leszünk egyre kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak. Ha valaki mindig csak ad, különbnek érzi magát másoknál, az hamarosan egyedül marad. Visszautasítva a másiktól való elfogadást az „inkább te legyél elkötelezve” érzés erősödik, így hiányozni fog az egyensúly a kapcsolatból.

Ha párkapcsolatban rosszat kapunk a partnerünktől az egyensúly fenntartása érdekében egy kis rosszat nekünk is vissza kell adnunk. Hellinger azt mondja, a jó kapcsolat úgy maradhat meg, ha egy kicsit kevesebb rosszat adunk vissza, mint amennyit kaptunk.

A szülő-gyerek kapcsolat ebből az adok-kapok egyensúlyból kivétel, hiszen ebben az esetben a szülő elsősorban ad, a gyerek pedig elfogad. Az egyensúly mégis úgy marad fenn, hogy a gyerek majd a saját gyerekeinek ad. Akinek nem születik gyermeke, ő például a munkájával adhatja tovább.

Megesik, hogy úgy alakul az élet - mint esetemben is -, hogy aki kap, éppen nem tud viszonozni, mert beteg vagy hátrányos helyzetű. Ilyenkor egy köszönöm is elég viszonzásképpen.
A gyógyulásom során nagyon sok szeretetet, figyelmet, segítséget kaptam és sokszor rosszul éreztem magam, hogy nem tudok viszonozni. Nyilván ez is ösztökél rá, most rajtam a sor, hogy másokon segítsek.

Amikor megtanultam, hogy az érzelmek, a szeretet kimutatása fontos, találkoztam egy könyvvel, ami a szeretetnyelvekről szól. Gary Chapman Egymásra hangolva című könyvében leírja, hogy például a párkapcsolatokban gyakran azért nincs összhang, mert nem beszéljük egymás szeretetnyelvét.
Öt szeretetnyelvet különböztet meg: testi érintés (simogatás, szex), bíztató szavak (dicséret, bíztatás), együtt töltött, minőségi idő (közös hobbi, kirándulás, stb), szívességek (főzés, a másik ellátása, apró figyelmességek) és az ajándékok.

Tehát hiába halmozom el a párom ilyen-olyan apró és nagyobb ajándékokkal, ha az Ő szeretetnyelve az együtt töltött idő. Én úgy gondolom, hogy elárasztom a szeretetemmel, míg az Ő szeretettankja üresen kong, mert nem töltjük együtt az időnket.
Először is rá kellett jönnöm, mi az én szeretetnyelvem, és melyiket "beszéli" a párom.
A legkönnyebb úgy megállapítani, hogy melyik nélkül nem lennék meg.
Aztán már csak el kell kezdeni azt a szeretetnyelvet használni, és csodák csodája, meg is lesz az eredmény. Még akkor is működik, ha a párunk nem olvasta a könyvet. Mert adjuk, adjuk a szeretetet és a másik egy picivel többet ad vissza.

Miután megértettem a lényeget, megtanultam a szeretetnyelveket, és meg is tapasztalhattam a szeretet energiát, vágytam rá, hogy a mindennapok során is átérezhessem, sőt áramoltathassam. És akkor jött a Reiki az életembe, amiről szintén csak áradozni tudok.

Hosszú út, sok tanulás, sok olvasás, és persze, hogy az élet adja a lehetőségeket ilyen vagy olyan formában, hogy a lassan megszerzett tudást meg is tapasztalhassam, és végérvényesen beépüljön.
Még egy dolog, amivel gazdagodtam!

Olvass!
Ha érdekel a téma, ajánlom a következő könyveket:
Thomas Schafer Ami a lelket megbetegíti, és ami meggyógyítja
Johannes Neuhauser Mitől működik a szerelem
Peter Orban A családfelállítás tankönyve
Gary Chapman Egymásra hangolva - öt szeretetnyelv a házasságban

2 megjegyzés:

  1. Hm-hm... Van valami abban, amit írsz! Az adok-kapok egyensúlya szerintem valamilyen mértékben mindenkinél probléma. Sokan talán azért nem mernek elfogadni, mert félnek, hogy le lesznek kötelezve, ki lesznek szolgáltatva.
    A barátnők és a puszizkodás kérdése elég érdekes - szerintem ahhoz is köze van, hogy mennyire közeli barátnőkről van szó?
    A szeretet kifejezési módjáról az jutott eszembe: nem lehet, hogy valamilyen mértékben mindenki igényli mind az ötféle "nyelvi eszközt", csak ki-ki más mértékben? A kölcsönösségnek itt is működnie kéne szerintem - ha én értem és beszélem a partnerem metanyelvét, akkor helyes, ha ő is ugyanígy ismeri az enyémet. Különben megint fennáll annak a veszélye, hogy "már megint csak én alkalmazkodok". Erről mit gondolsz?

    VálaszTörlés
  2. Úgy vettem észre - magamon és a környezetemben -,hogy nem beszéljük mind az öt nyelvet. Általában kettő-három nyelvet beszélünk, de nem egyforma mértékben. Én személy szerint pl ezek közül két nyelvet egyáltalán nem beszélek. :)
    Érdemes elolvasni a könyvet, mert persze ott több infó van, meg konkrét eseteket is bemutat a szerző.
    Tapasztalatom szerint elég, ha az egyik fél elkezd a másik szeretetnyelvén kommunikálni, a másik a hirtelen jött sok figyelmet, szeretetet viszonozni fogja. Mivel a párok ismerik egymást, többnyire eltalálja, mi okoz örömet a másiknak. De meg is lehet beszélni, hogy kinek melyik a szeretetnyelve. :)

    VálaszTörlés