2012. február 27., hétfő

Hogyan szerethetem önmagam?

Tanuld meg szeretni önmagad! Milyen sokszor hallottam már ezt a frázist. Jó esetben még gyakorlatokat is kaptam hozzá, de mégis úgy éreztem „nesze semmi, fogd meg jól”.

Mégis igaz, hogy akkor nyilvánulhatok meg igazán olyannak, amilyen vagyok a világban, ha először is elfogadom, és megszeretem önmagam.

Elfogadom, hogy hoztam rossz döntéseket az életemben, viselkedtem hülyén helyzetekben, bántam rosszul másokkal, és nem utolsó sorban, bántam rosszul saját magammal. Mert egy-egy rossz megnyilvánulásom abból fakadt, hogy nem voltam tisztában magammal, az értékeimmel, gyengének éreztem magam, féltem legbelül. Utána persze jött az önbüntetés, bénának, butának, hülyének bélyegeztem magam.

Nálam hogyan alakult ez az önelfogadós, önmegszeretős történet? Őszintén szólva, még mindig tanulom, de hogy a mostani állapotomba hogyan jutottam el, folyamatában nem emlékszem rá.

Az biztos, hogy már kevesebbet hibáztatom magam. Ha valami nem jól sikerül, túllendülök rajta, legközelebb jobb lesz. De már nem hordom el magam mindennek. Észreveszem, amikor belekerülök ebbe az érzelmi körbe, és az önostorozás helyett inkább bíztatom magam, jól van, ez most így sikerült.
Elfogadom, hogy a múltban az akkori legjobb tudásom szerint cselekedtem.

Most már időt szánok rá, hogy szeretettel gondoljak magamra, a sejtjeimre, a szerveimre. Megköszönöm nekik, hogy jól dolgoznak, és szeretetet küldök feléjük.
Nagyon nem mindegy hogyan gondolkozom magamról, a gyógyulási lehetőségekről. Hiszen a gondolat, a szó, a tett mind energia. Vajon milyen üzenetet küldök a szerveimnek, amikor butának, rossznak, szánalmasnak vagy betegnek látom önmagam?
Ahhoz kell az igazi szeretet, amikor ezek az érzések elfognak, és mégis felül tudok emelkedni rajtuk, jobban szeretem magam annál, mintsem hogy letaszítanám magam az érzelmi gödör mélyre. Ezt bőven lehet gyakorolni, hiszen az élet mindig megteremti a helyzeteket.
  
Elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok. Elfogadom az érzéseimet, igényeimet. Kimondom, amit gondolok, még akkor is, ha az ismerőseim meghökkennek, vagy esetleg nézeteltérésbe keveredek.
Igyekszem kilépni a régi rutinból azáltal, hogy folyamatosan fejlesztem önmagam. Könnyebb az élet, ha a többieket is elfogadom úgy, ahogy vannak. Megértést és elfogadást gyakorlok. Az irányítás az Égiek kezében van, én igyekszem haladni az áramlattal.

Nem olyan régen egy szent helyre látogattam, ott felerősödött a hála érzésem azért, amiért itt lehetek, amiért mindezt a sok mindent, jót és rosszat megtapasztalhatom.  Még azokat a helyzeteket is, amikor vertem a fejem a falba. Ez az érzés segít abban, hogy a jelenlegi nehéz helyzeteket máshogy lássam, lehet, hogy csak villanásokra, de mégis egy kapaszkodó ahhoz, hogy kihúzzam magam a negatív hullámokból. Ebben is kitartónak kell lenni, és biztos eredményt hoz. Jobban tudok bízni magamban és a jó dolgokban, abban, hogy minden nehéz helyzetnek van egy jó megoldása, amit most megtalálhatok. 

5 megjegyzés:

  1. Szép gondolatok. "Hiszen a gondolat, a szó, a tett mind energia." Egy ideje én is hajlamos vagyok egy csomó mindenre úgy nézni, hogy mi az ami energetizál és mi az, ami nem. Elmenni a közeli dísznövénykertészetbe körülnézni: energetizál. Mérgezni magam negatív gondolatokkal: roncsol. Olvaslak tovább, nagyon jó úton jársz! Üdv: Balázs

    VálaszTörlés
  2. Nagyszerű nő vagy! Örökké hálás leszek a sorsnak, hogy megismerhettelek. Iván

    VálaszTörlés
  3. Nagyon sokat segít az amiket leírtál! Megpróbálok hasonlóan gondolkodni és cselekedni! Szuper vagy! Karesz

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm a hozzászólásokat, és a biztató szavakat!

    VálaszTörlés
  5. Én is ugyanezen az úton járok mint te, csak az én betegségem pánik és depresszió amit 10 éve kezelnek.
    Ehhez hozzájön a nagyon kemény gyermekkorom.
    Most 31 éves vagyok,pont ott tartok ahol te.
    Nagyon örülök hogy megtaláltalak és olvashatlak.
    Adrienn

    VálaszTörlés