Hegynek föl, hegynek le

Mi a legnehezebb a gyógyulásban?
Nem a sok tűszúrás, a kezelések, a rengeteg vizsgálat, a hosszú várakozások a kezelőorvos rendelőjénél, nem a kemó szoba, a mindent átitató kemó szag. Mégcsak nem is a fájdalom, amitől eltorzul az arc.
A legnehezebb a gyógyulásban az idő, és vele együtt a kitartás.

Amikor a második-harmadik kemoterápiai kezelésnél jártam, kilátástalannak tűnt, hogy valaha eljutok az utolsó, 12. kezeléshez. Túl hosszú idő. És vele együtt a sok korlát az életemben: a rengeteg kórházba rohangálás, a sok vitamin, étrendkiegészítő, amit be kellett szednem, szigorú szabályok között éltem a tekintetben, hogy mit lehet és mit nem.

A kezelések alatt jó néhányszor padlóra kerültem. Előfordult, hogy depressziósan ébredtem napokon át, vagy elegem lett a sok szerből, amit szednem kellett, elbizonytalanodtam magamban, az akaratomban. Egyedül a hitem volt töretlen.

Ott lent, a mélyben nem szabad sokáig időzni.
Azt olvastam: „a lelkiállapot a központi idegrendszeren, az endokrin rendszeren és az immunrendszeren keresztül változásokat idéz elő az emberi szervezet állapotában. A lelki egyensúly élni üzenetet küld a testnek, míg a félelem, megoldatlan problémák ellentétes értelmű üzenetet közvetítenek.” (Simonton)
Az egyik nagyon kedves barátunk gyakran mondogatta, hogy én most nem engedhetem meg magamnak a rosszkedvet, szomorúságot. Csak mosolyognom, vidámnak lennem szabad.

Hogyan tudtam kilendülni a mélypontról?
- Imával, fohásszal azért, hogy tovább tudjak menni. Legyen elég erőm, bátorságom, kitartásom.
- Őszintén kiöntöttem a lelkem a férjemnek, családomnak, barátnőmnek. Megszabadultam a nyomasztó gondolatoktól, bíztattak, támogattak, vagy egy kicsit „helyreraktak”. Mikor, mire volt szükség.
- Jó időben a jó könyvet. Sokat segített néhány könyv, aláhúztam bennünk a nekem szóló gondolatokat.
- Megengedtem magamnak valami igazán jó dolgot: ma-uri masszázst, egy kis vásárlást, egy finom falatot (általában tiltólistáról).
Így újabb lendülettel elindultam felfelé. Visszatért belém az életkedv, a kitartás.

Hosszú, hosszú, hosszú a gyógyulás folyamata. Talán az a titka, hogy mindig a jelen pillanatra kell koncentrálni, nem szabad nagyon előre tekintgetni. Az aktuális problémán, kezelésen, gyógyszeren, élethelyzeten kell túl lenni.

De őszintén mondom, a sok kitartás meghozza az eredményét, mert meg lehet gyógyulni, egyre teljesebb lesz az élet, vannak új lehetőségek, új életcélok. Kellő támogatással (meditációk, mantrák, életmódváltás, mozgás), szeretettel a testünk újra energikus lesz.
Fantasztikus változások mennek végbe!
Szerintem ezért érdemes.

Könyv, ami segít: Louise L. Hay: Éld az életed