Kinek mi a módszere? Miben hitt, miben hisz? Mire van szükség a gyógyuláshoz?
Én is folyamatosan keresem azokban, akik meggyógyultak, keresem a módszerekben, a táplálékokban, technikákban, keresem saját magamban.
Már többször leírtam, mi az én tapasztalatom. Most leírom újra, mert sohasem szabad szem elől téveszteni.
Hit a gyógyulásban, hit önmagamban. Abban, hogy képes vagyok rá.
Hajlandóság a változásra, ami nem kis dolog.
Bátorság ahhoz, hogy szembe nézzek a valódik okokkal, amelyek a betegség mögött bújnak meg. Mi az igazi oka a betegségnek? Mitől félek a legjobban? Persze a halálfélelem. De mitől félek akkor, ha meggyógyulok? Mivel kell akkor szembenéznem? Hiszen egészségesen is ez az ok hajtott a betegségbe. Ezt meg kell találni, fel kell oldani. Erre sok módszer van, próbálni kell újra és újra. Segítséget kérni, menni, csinálni, átgondolni, szétszedni és összerakni.
Felismerni a betegség előnyeit. Olyan nincs, hogy semmi előnyt nem ad. Önámítás. Ennél mélyebbre kell menni. Túlmutat már a hárításon, tagadáson, elkerülésen, kivetítéseken. Az okokat magamban kell keresnem.
A betegség sok változást hozott. Elsősorban bennem, majd körülöttem. Máshogy gondolkozom, cselekszem, viszonyulok. Változni jó dolog.
Aztán figyelni kell a lélekre. Milyen helyzetben hogyan érzem magam? Mik az érzéseim? Mit kellene ahhoz változtatnom, hogy máshogyan érezzek? Sok kérdést kell feltenni önmagunknak.
Kezelni kell az állandó félelmet a betegségtől. Ez nehéz. Van, akit az életmódváltása nyugtat meg. Van, akit a táplálék-kiegészítő, valamilyen gyógyszer. Engem a tudat, hogy folyamatosan foglalkozom magammal, a lelkemmel, az érzéseimmel. Hogy változom.
Erősnek kell lenni és bátornak.
Én most ebben látom a gyógyulás lehetőségét.
Mindezt újra össze kellett foglalnom, magamnak is. Mert nem szabad szem elől téveszteni.
2010. január 28., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
jó ez a blog, jó, hogy írod. csodálatos, hogy nem csak én, nem csak te, hanem mások is meg képesek találni saját magukban ezeket a "módszereket". és meg lehet gyógyulni. fontos, hogy bennt kell keresni, befele kell figyelni, s akkor rájön sok mindenre az ember. én is rákos vagyok, másfél évvel ezelőtt csodálatosan meggyógyultam:-)) aztán elengedtem magam, kezdtem visszamenni a régi megrögzöttségekbe, abbahagytam a változtatást, nem akartam foglalkozni többet ezzel. s visszatért:-)) persze, hogy visszatért, mert még elvégezetlen dolgaim vannak. most pedig még szebben gyógyulok. amiket te írsz, akár én is írhattam volna. szinte szó szerint ezekre jöttem én is rá, és ezek segítenek. hihetetlen. vagyis hát: természetes, nem? mindenkiben benne van ez a tudás, ha elhallgat a zaj benne, ha a halál szépen mellénk ül, és elcsendesít. akkor csak figyelni kell befele, meg a természetbe kifele, és szeretni az életet és akarni élni. TUDNI kell, hogy meg lehet gyógyulni. azt hiszem, a rossz statisztikák mögött nagyrészt a rossz "tudás" áll: mindenki és minden azt sugalja, hogy a rák az a halált jelenti. ha az ember elfogadja ezt a tudást, ha ebben él, akkor ez vezeti az úton s ott nincs gyógyulás. én ezt azért tettem, mert més esélyem nem volt. és lassacskán azt mutatták az eredményeim, hogy valóban gyógyulok. és megtörtént a csoda. most ismét végig kell menjek az úton és most is működik. gyógyulni csodálatosan tudok, már csak azt kell kitaláljam, hogyan maradjak is úgy:-)))))
VálaszTörléshát, szép gyógyulást és sok örömöt továbbra is, drága Bea!! ha bennünk táncol az élet öröme, és tudjuk, hogy még sok évig találunk magunknak itt tennivalót, akkor esélye sincs a halálnak felettünk. EZT TUDNI KELL.
merthogy másként nem lehet.
ölellek
tica