Mi van a szőnyeg alatt?

Miután túljutottam a „Miért ÉN?” kérdésen, feltettem magamnak egy másikat: „Miért lettem rákos?”
Így indultam el az önismeret útján, ami végül a gyógyuláshoz vezetett.

A fenti kérdés számos más, hol könnyen, hol nehezebben megválaszolható kérdések hadához vezetett.
A rák lelki eredetű betegség. Sok-sok okos ember vizsgálta az összefüggéseket a betegek életében bekövetkező traumák és a betegség kialakulása között. Rájöttek, hogy minden beteg életében bekövetkezett valamilyen válság, tragédia, amit nem tudott feldolgozni. Az onkológus doktornőm a tanult tehetetlenséget említette, ami valamilyen negatív környezethatás vagy élettapasztalat hatására kialakuló közömbös és cselekvésre képtelen állapot.

A gyógyulás során nagyon fontos megtalálni a betegséghez vezető lelki traumákat.
A természetgyógyász doktornőm szerint egy rákos beteg nem teheti meg, hogy a problémáit továbbra is a szőnyeg alá söpri. Mármint, ha élni akar.

Az a nehéz ebben a történetben, hogy saját magunk elől is takargatjuk az igazi gondokat, a fájó emlékeket, a bűntudatot. Egy évvel az utolsó infúzió után tartottam ott, hogy az igazán fájó, bántó, önmarcangoló gondolataimat elővegyem. Még jócskán volt mit kisöpörnöm a mindent eltakaró szőnyeg alól. Bármilyen őszinte voltam is magamhoz, mindig maradtak olyan kényes témák, amelyeket nem boncolgattam. Mert az őszinteség fájdalmas dolog. Ami itt előkerül, azzal kezdeni kell valamit. Elfogadni, majd fel kell dolgozni. A gyógyulás azért is hosszú folyamat, mert az önismeret során újabb és újabb problémák bukkannak fel, és ezeket mind a helyükre kell tenni. Ha valami végre, több hónapos munka során feloldódott, átadta a helyét a következőnek. Minden problémámmal akkor szembesültem, amikor készen álltam rá.
Hol van ennek a folyamatnak a vége?
Úgy érzem akkor, amikor magabiztosan, gyötrő gondolatok, önhibáztatás nélkül, könnyedén tudok mosolyogni a világra. Szerintem már közel vagyok hozzá.

Segítséget kérni, nem szégyen.
Mert a betegség mögött meghúzódó lelki problémákat egyedül, a saját kis világunkba bezárva, visszajelzés nélkül nehéz beazonosítani és feloldani.
Számomra a kineziológiai oldások, a családállítások, a természetgyógyász doktornőm, a reiki energia, a meditációk, imák segítettek a problémák feloldásában.
Tapasztalatom szerint érdemes olyan pszichológust, kineziológust, természetgyógyászt választani, akiben megbízunk, akinek már komoly tapasztalat van a rákos betegek gyógyításában. És ha már találtunk egy ilyen segítőt, vagy módszert, érdemes kitartani mellette, bizalmat szavazni neki. Nem jó sokfelé rohangálni, orvostól orvosig, természetgyógyásztól-természetgyógyászig.
De ahogy azt már leírtam, a segítők nem tudnak helyettünk meggyógyulni.