A következő címkéjű bejegyzések mutatása: életmódváltás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: életmódváltás. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. április 26., hétfő

Testi és lelki rugalmasság

Bár tudom, hogy az elmúlt majdnem két és fél évben rengeteget változtam, mégis nagyon fontos a természetgyógyász doktornőm folyamatos visszajelzése.

Zárójelben: megfigyeltem, egy időben erős volt bennem a megfelelési vágy felé, és Márti, a kineziológusom felé. Aztán rájöttem, csak akkor jutok előrébb, ha őszinte vagyok magammal és velük is.

Egyik alkalommal Marika (természetgyógyász doktornőm) megjegyezte, hogy még mindig nagyon merev vagyok. A hozzáállásomra, viselkedésemre, reakcióimra gondolt.  A változások kellős közepén jártam, így nem is értettem, mire gondol pontosan.

Aztán elkezdtem a természetgyógyászati modul tanfolyamot, ahol szóba került az alapreguláció.

A tankönyv szerint: „Az alapreguláció a szervezetben zajló mindennemű szabályozásnak az alapja, úgymint hőszabályozás, immunszabályozás, idegi szabályozás, stb… Az alapreguláció lehet normális, alulműködő, túlműködő és merev, szabályozás nélküli. Ez utóbbi, pl. a tumoros betegség esetén lehetetlenné tesz minden olyan természetes gyógymódot, mely a szervezet normális regulációját igyekszik stimulálni.”
AHA

De hogyan válhatok tudatos testi és lelki szinten merevből rugalmassá?

A test szintjén az életmódváltásom része lett a jóga, és a tánc, ami segít a hajlékonyságban. Találtam egy fantasztikus könyvet, elmélettel és gyakorlattal, heti feladatokkal, amit minden este szorgalmasan gyakorolok (egy kis légzéstechnika, néhány ászána, ellazulás, elmélyedés).

Rugalmasság az, ha a gyógyulás érdekében hajlandó vagy átalakítani az életritmusod, a táplálkozásod: lemondani bizonyos ételekről, például a bő olajban sült rántott húsról, sült krumpliról. Hajlandó vagy több zöldséget és gyümölcsöt enni. Megkóstolni olyan ételeket, amit eddig nem fogyasztottál.

Rugalmasság, ha megnézed, mit tehetsz magadért, átalakítod a napi rutinod, és pl reggelente 10 percet légzőgyakorlatokra, meditációra szánsz. Vagy délután 30 percet sétálsz a jó levegőn. 

A lélek szintjén nekem újabb önismereti feladatot jelentett: megvizsgáltam néhány kapcsolatom és élethelyzetem, azokat, ahol merev és görcsös voltam. Túlzottan ragaszkodtam a véleményemhez, meglátásaimhoz. Nem mondom, hogy könnyen ment, de ismét átléptem bizonyos korlátaimon.
Az eredmény, hogy könnyedebb lettem, és azokon az életterületeken, ahol korábban a saját merevségem akadályozott elindultak a változások. 

Az elmúlt években meglehetősen visszahúzódó voltam. Az egyik kolléganőm úgy jellemzett: „visszafogott”.
A betegségből való felépülés tanítgat arra, mit jelent az önérvényesítés és önmegvalósítás a hétköznapokban. A kineziológia tanít meg arra, hogy meglássam, rá tudjak nézni a félelmeim, gyengeségeim mögött milyen érzések húzódnak meg, párhuzamokat keresek és oldást kérek. Tudatosabb lettem. Ezáltal magabiztosabb és egységben lévőbb.

Lelki rugalmasság, ha elszakadsz azoktól az elképzelésektől, viselkedési mintáktól, amelyek merevvé tesznek. Meg kell vizsgálni az élethelyzeteket (gyógyulás, munkahely, kollégák, család, egyéb társas kapcsolatok) hol és miben vagyok merev. Hol ragaszkodom az elképzeléseimhez, hol vagyok képtelen nyitni az újra. Megkönnyebbülést hoz ezeknek a terheknek a lepakolása. Új lehetőségek nyílnak azáltal, hogy nem állok saját magam útjában. 

Tudom, hogy erről már sok szó esett itt korábban, de amint jobban mennek a dolgaim, távolodom a betegségtől, hajlamos vagyok megfeledkezni néhány dologról. Aztán vagy észbe kapok, vagy az élet figyelmeztet így vagy úgy. Ezért ismétlem ennyiszer.

A hétvégén - kineziológia képzésen - ismét sokat tanultam magamról, a korlátaimat döntögettem. Azt hiszem, végre kiléptem a visszafogottságból, bátrabban tudom vállalni magam. Jó érzés volt: felemelő, könnyed, önbizalmat adó.

Érdemes tanulni, lehet az bármi, mert lehetőséget ad az önismeretre, új kapcsolatok épülnek, és jó érzés egy közösséghez tartozni.

Nagyon érdekelne, hogy Ti akik olvastok hogyan vagytok ezzel:
Mi az, az 5 legfontosabb dolog, amit megteszel magadért?

Szép napot, hetet!

B

2010. január 19., kedd

Táplálkozás, még mindig

Az életmódváltás még mindig folyamatos küzdelem számomra.

Küzdelem, ez a jó szó.

Legutóbbi látogatásom alkalmával a természetgyógyász doktornőm ismét felhívta a figyelmem a helyes táplálkozás fontosságára. Rosszallóan nézett rám, mert az általam elmondottak alapján úgy látta, ezt kb 40%-ban sikerül teljesítenem.
Ezen megilletődtem, mert én úgy éreztem 80%-ban megfelelek a számomra helyes táplálkozás szabályainak. Pár nappal később rájöttem, megint önámításban vagyok.

Tény, hogy fogynom kell, és ehhez a legjobb segítségnek az akupunktúrás módszer tűnik.
Ajánlások alapján eljutottam egy igen kedves akupunktúrás doktornőhöz, ahol ismét szóba került miből gyógyulok, és milyen táplálkozás lenne megfelelő számomra figyelembe véve, hogy fogyni szeretnék. Ahogy a doktornő sorolta mire kellene odafigyelnem, egyre kisebbnek éreztem magam.
A belső csengő megszólalt.

Rostban gazdag életmód, sok zöldség, kevesebb hús, több halféle, napi 5-szöri étkezés, kis adagokban. Édesség, sütemény, csokoládé ezen a listán nem szerepel. Sőt. A doktornő azt mondta, felejtsem el, és évente születésnapkor, karácsonykor, húsvétkor engedjem meg csak magamnak. Huh.

Plusz néhány apróság: sok gyümölcsöt enni, nem azt jelenti, hogy kontrollálatlanul lehet össze-vissza mindenféle gyümölcsöt eszegetni. Délelőtt néhány szem mandarin, vagy alma, vagy körte, narancs. Délután inkább sárgarépa, cékla, alma, zeller, esetleg ezek együtt összereszelve, némi citrommal meglocsolva.És nem szabad elfelejteni, hogy mindig kell egy kis meleg ital vagy étel a gyomorba.

Ha őszinte akarok lenni magamhoz, tudom, hogy az utóbbi időben lazult a figyelmem. Rájöttem, hogy a DM-ben finomabbnál-finomabb gluténmentes sütemények, édességek kaphatók. Valamint kenyerek, zsemlék. És nagyon finom az ízesített szójatej, szójajoghurt. Egyre több kecskesajtot, juhsajtot ettem. Felhagytam a rendszeres főzőcskével, sűrűsödtek a programok, én meg rohantam és kevésbé figyeltem magamra. Tehát az odafigyelésem, mégiscsak 40%-ra csökkent.

Így történhetett meg, hogy a kilók elkezdtek gyarapodni.

Most újabb lendületet kaptam. Odafigyelek arra, mit eszem, több zöldséget vásárolok, újra főzök magamnak is. Furcsa mód élvezem. Reggel, miközben készítem a rántottámat, gyönyörködöm a spenót, cukkini, póréhagyma egyvelegében.

Mit ehetek most?
Rántotta zöldségekkel (cukkini, spenót, póréhagyma, stb…) pirítóssal, vagy kevés juhtúró nyers zöldségekkel, párolt alma. Tízóraira gyümölcs, sütőtök, bio gyümölcslé vagy zöldséglé. Ebédre valamilyen zöldségféle levesnek, vagy főételnek párolva vagy sütve, főzelék, natúr pulyka, csirke vagy tengeri hal. Uzsonnára zöldség vagy zöldséglé. Vacsorára saláta (cékla, sárgarépa, zeller, csíra, póréhagyma, stb..) tükörtojással.
Most itt tartok, de jobb a közérzetem, és megnyugtat, hogy egészségesen táplálkozom.
Napközben vizet iszom, 2-2,5 litert szépen egyenletesen elosztva.

Tudom, hogy folyamatosan figyelnem kell magamra, mégis időnként (ha túl jól mennek a dolgok) hajlamos vagyok lazítani. Tudatosabbá kell válnom. Annyi szerencsém van, hogy időről időre kapom a segítséget, a figyelmeztetést, ha kisiklani készülök. Időt kell szánnom magamra, főznöm kell még akkor is, ha reggel emiatt 1 órával korábban kelek.

Napi menü pl:
reggel: 2 tojásból rántotta spenóttal, paprikával összesütve, 2 dl frissen facsart narancslé
de: 2 mandarin, 1 kivi
ebéd: sütőtökleves (sárgarépával, almával, póréval főzve, turmixolva), tengeri hal salátával (az előre csomagolt salátát javítom fel spenóttal, reszelt céklával, zellerrel, póréhagymával, uborkával, csírákkal, citromlét locsolok rá és kevés hidegen sajtolt tökmagolajat)
du: 2 dl zöldséglé, 1 db gluténmentes abonett
este: alma-cékla-répa reszelve

2010. január 4., hétfő

A TEST

Világ életemben a gömbölyű nők táborába tartoztam.

A főiskolás éveim alatt éppen az egyik legkerekebb korszakomat éltem. Valahogy nem zavart a súlyom, nem is foglalkoztam vele túl sokat. Aztán az egyik jóképű barátom szólt, hogy most már ideje lenne lefogyni. Éppen tavasz volt, húsvét előtt, böjt időszak. Gondoltam elkezdek böjtölni, lelkileg is jót fog tenni. A módszeremmel – három óra után már nem ettem semmit – pár hónap alatt szépen lefogytam, és az igazat megvallva, azt a súlytömeget, azóta sem híztam vissza.

Később furcsa módon az életem összekapcsolódott a Diéta és Fitnesz magazinnal, ahol a fogyókúra mindennapi téma volt. Elkezdtem edzeni, így a kerek idomaim kitartó munkával izmokká alakultak. Futottam a Margitszigeten, jógáztam, kick-boksz aerobikra jártam.
A mai napig is nagyon szeretek sportolni, kitisztul a fejem, egész jó ötletek jutnak az eszembe, és feltöltődöm energiával. Frissnek és erősnek érzem magam.

A betegség által sok mindent átéltem, így többek között azt is, milyen érzés vékony nőnek lenni.
Imádom a térdig érő csizmákat, de gyakori probléma, hogy nem tudom összehúzni a cipzárt a vádlimon. (Persze most már megtanultam, hogy ebben is kitartónak kell lenni, egyrészt a keresgélésben, másrészt a cipzárral való küzdelemben. :)

Visszatérve a lényegre: a kemó és sugárkezelés idején nagyon lefogytam.
Egy dolgot élveztem akkor: a térdig érő csizmám még nadrággal is bő volt. Vékony voltam, a korábbi méretemnél egy számmal kisebb ruhák jól álltak rajtam, de tudtam, hogy ez a vékonyság koránt sem egészséges.

Bevallom: szeretem lapozgatni a divatmagazinokat és elálmodozni róla, milyen lehet a tökéletes alak.
Főleg, hogy a kezelések után jelentősen megváltozott a testem. Több mint egy évig semmit sem sportolhattam, így a gondos munkával izmossá formált testem hájasodni kezdett. És csak hájasodott.

A kemó alatt az egyik jelentős örömforrásom az étkezés lett. Mivel a homeopátiás szerek hatására elmúlt az émelygés és a hányinger, plusz a kezelések vége felé egyre több dolgot ehettem, a legfontosabb napi programom abból állt, hogy lemenjek a sarki zöldségeshez. Főztem és ettem. Mire észbe kaptam késő lett, és jöttek a végeláthatatlan diéták.
Súlyban most ott tartok, mint a betegség elején. 

Egy éve már sportolgatok, de korántsem a régebbi vehemenciával.
Lassan regenerálódom, de még így is hálás vagyok a testemnek, mert nagyon jól viselte a megpróbáltatásokat! Erre az évre az egyik célkitűzésem, hogy a hájból újra izmot faragok.

Tavaly a sportolást gyrokinesis-sel kezdtem, aztán jött a pilates, de mivel nekem, lassúnak és unalmasnak tűnt, így átváltottam a niára. (Nia az új szerelmem a sportban, erről később bővebben is írok).
Elkezdtem futni újra a Szigeten, már a fél kört le tudom kocogni. És a férjemmel squash-ozni kezdtünk.

Nem hajtom magam. Idén marad a nia, hozzá jön egy speciális torna, amit még nem árulok el, szeretném folytatni a spinninget, mert kell valami nagyon dinamikus, és időnként marad a sziget, és talán a squash. (kérdés, hova zsúfolom be ezt a sok mindent... :)

A hájam ellenére, azt mondja a családom, barátaim, ismerőseim, hogy csinos vagyok. Az utóbbi időben nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Szükségem is volt rá.
Az önelfogadásban most szilveszterkor nagyot léptem előre: végre rájöttem, hogy nem a súly számít. Kereken a kis rövid csillogó ruhámban nagyon jól éreztem magam.


Szóval már nem kergetek elérhetetlen álmokat. Jó vagyok kereken, csak az izmaimat kérem vissza! :)

2009. november 9., hétfő

Életmódváltás

Első blikkre riasztónak tűnik lemondani a hagyományos, megszokott ételekről. Hol van már asztalomról a rántott hús, rakott krumpli, a vajas sütemények, a Daubner híres 5 ízű parfé tortája, a túrós rétes, fagylalt és legnagyobb szívfájdalmam, a tejhabos kapucsínó.

Talán ezért is telt egy évembe, mire rájöttem mit jelent az oly sokat hangoztatott életmódváltás, és felfogtam miért is annyira fontos. Nehezen tudtam elrugaszkodni attól az ízvilágtól, amit 30 éven át megszoktam.

Az új alapanyagokkal barátságom, nem volt teljesen zökkenőmentes. Ennek oka az is, hogy konyhatudományom alap receptekre korlátozódik, és kreativitásomat nem hozzák lázba a keresztbe-kasul variálható alapanyagok.

A reformételek irodalma bőséges, azonban a laktóz és glutén érzékenység tovább szűkítette lehetőségeim körét. A reform receptekkel sem boldogultam, mert szinte mindegyik tartalmazott számomra tiltólistás összetevőket. Némi segítséggel jöttem rá, hogy a tejet, tejszínt pótolhatom rizstejjel, szójatejjel, kókusztejjel és növényi alapú tejszínnel. A glutén tartalmú tészták helyett választhatók kukorica és rizslisztes termékeket.
Tudomásul kell ugyan venni, hogy az így elkészített ételek íze sosem lesz olyan, mint a hagyományos verzióban, viszont egy ismeretlen ízvilág vár felfedezésre. Mert a variációk száma bőséges. És ha mérlegre kell tenni az életben maradást és a hagyományos ízeket, ugyan melyikről könnyebb lemondani?

Alapanyagok tekintetében végül megváltozott a konyhaszekrényem tartalma.
Egy normál háztartásból legfeljebb gyümölcsöt, zöldséget ehetek, vizet ihatok. A sót igyekszem mértékkel használni, és akkor is a Himalája sót választom. Fűszerekből legszívesebben zöldfűszereket használok, de ha éppen nincs kéznél más, beérem a zacskós változatokkal.
Legtöbbször extra szűz olivaolajat használok sütéshez-főzéshez, és salátákra. Forró olajban ritkán sütök bármit is, de ha rászánom magam, csak mogyoróolajban sütök. Úgy tudom, ez az egyetlen olaj, amelyben hevítésre nem keletkeznek káros anyagok. Az elkészült ételekre, salátákba hidegen sajtolt lenmagolajat, vagy tökmagolajat, vagy dióolajat öntök. Nagyrészt zöldségeket és gyümölcsöket eszem, mindig igyekszem az évszaknak megfelelőt választani.
Törekszem rá, hogy az ételem viszonylag kevés alapanyagból álljon. A levesek, főzelékek készítésénél elhagytam a hagyma dinsztelését és a rántást. A főzelékeket krumplival sűrítem be, amit az alapanyagokkal együtt főzök meg, majd turmixgépben pépesítem.
Figyelek arra, ne főzzek túl semmit, inkább minden roppanós legyen. A tésztafőző edényemben nagyrészt zöldségeket párolok. A salátákat különböző csírákkal (brokkoli, hagyma, újhagyma, retek, zsázsa, bab, vegyescsíra) teszem ízletesebbé. Gyakran tépek bele bazsalikomot, medvehagymát, sóskát, spenótot, rukkolát, szórok hozzá pirított fenyőmagot, reszelek bele sárgarépát, céklát, almát. Mindig mást, így nem válik egyhangúvá.

A mennyiségekről csak annyit, hogy felháborítóan kevés elég a jóllakottsághoz.
Megtanultam, hogy nem kell mindenről lemondani. Bár a húst nagyrészt mellőzöm, időnként mégis eszem csirkét vagy pulykát. Ezekből is lehet, mondjuk brassóit vagy cigánypecseny-szerűséget készíteni. Rakott krumpli helyett készíthető rakottas szinte bármelyik zöldségből növényi tejszínnel és szójával.

A desszertről sem kell lemondani, csupán el kell rugaszkodni a megszokott receptektől. Az egyik legnagyobb sikerélményem például a máglyarakás elkészítése volt, de az almás palacsinta, vagy az egyszerű teasütemény is fantasztikusan finom tud lenni.

Talán azt már mondanom sem kell, hogy minden falatot jó alaposan meg kell rágni, így az emésztés már a szájban megkezdődhet. Mivel hajlamos vagyok a gyors evésre, volt idő,a mikor számoltam, hogy legalább 35-ször megrágjak egy-egy falatot. És bármilyen furcsán is hangzik a gyümölcs- és zöldségleveket ajánlott egy kevés hidegen sajtolt olajjal meglocsolni, és kortyonként a nyállal jól elvegyíteni.

Igyekszem szem előtt tartani, amit Oláh Andornál olvastam, miszerint a rákdiéta során a delikvens fogyasszon 30%-kal kevesebb ételt, mint azt alapjáraton tette. Ez nem mindig sikerül, de törekszem rá. Illetve a desszertekkel csínján kell bánni. Nekem ez az egyik legnagyobb kihívás, ha a kávét nem említem.

2009. november 5., csütörtök

Diéta vagy életmódváltás

A diéták koránt sem szokatlanok számomra.
Mielőtt diagnosztizáltak már végig csináltam két candida diétát. Aki ismeri, tudja: az ám az igazi aszkétizmus. Se gyümölcs, se tej, se cukor, és még sorolhatnám…
Aztán, ahogyan egyre rosszabb állapotba kerültem fokozatosan kezdtem leállni bizonyos élelmiszerekről, mivel azt gyanítottam, hogy a tüneteimet ételallergia okozza. Kiiktattam a tejet, tejtermékeket, a lisztes ételeket, cukrot. Végül már csak főtt krumplin éltem. 

A következő diétámat a vastagbéllel műtöttek táplálkozási korlátai jelentették. Az operáció után hat hétig ezt a speciális diétát tartottam, miszerint többek között kerülnöm kellett a tejet, tejtermékeket, az apró magvas gyümölcsöket, a kifőtt tésztát, süteményeket, a szárazhüvelyes ételeket. Fűszerek közül az erős, csípős fűszereket nem fogyaszthattam, mint a feketebors, mustár, torma, csípős fűszerpaprika, fokhagyma, vöröshagyma. Nem ehettem nyers gyümölcsöt, zöldséget. Levest, főzeléket, kevés húst, főtt krumplit ettem.
Kiderült, hogy glutén és laktóz érzékeny vagyok, így újabb korlát épült az életembe.

Ahogyan elkezdtem a rákdiétát, az étrendem még szigorúbbá vált. Jó néhány hónapon keresztül csupán néhány zöldséget, gyümölcsöt, kevés csirkét, pulykát, halat ehettem.

Zöldségek közül a k betűvel kezdődőeket, mint karalábé, káposzta, kelbimbó, karfiol, kukorica, puffasztó hatásuk miatt kerülnöm kellett. Ezen kívül a paradicsomot, paprikát, cukkinit, padlizsánt szigorúan csak a héja nélkül fogyaszthattam, a bélműtét miatt. Primőr árut, mint a saláta, uborka, retek nem ehettem. A tejtermékekről teljesen le kellett mondanom, ide értve mindent még a tehéntejes joghurtot, vajat, és a kecske- és juhsajtokat is. Májkrém, felvágottak, félkész ételek, konzervek, savanyított ételek, mustár, ketchup, ecet szintén a tiltott ételek listáját gyarapították. Az ételek elkészítését tekintve elsőbbséget élveztek a párolt zöldségek, főzelékek, a nagyon kevés olajjal készült ételek, a hal, és a hús szintén párolva. A klasszikus, olajban sült ételek (sült krumpli, rántott hús, rántott zöldség) tiltólistára kerültek, mivel az olaj forrósítása közben karcinogén anyagok keletkeznek, amelyek rákkeltő hatásúak. Figyelnem kellett arra is, hogy az ételek sem túl forróak, sem túl hidegek ne legyenek. A cukrot minden formájában kerülnöm kellett, így tehát a barnacukrot, gyümölcscukrot, nádcukrot, mézet, juharszirupot, lekvárt szintén. Éppen ezért gyümölcsöt is csak korlátozott mennyiségben fogyaszthattam, először naponta csak almát, héja nélkül lereszelve, majd fokozatosan egy-egy narancsot, kétnaponta egy banánt. Aszalt gyümölcsöket sem ehettem. Glutén érzékenységem miatt tiltólistásak a lisztes ételek, ezeket gluténmentes változattal helyettesítettem. Glutént tartalmazhatnak a felvágottak és májkrémek is, bár ezeket amúgy sem fogyaszthattam. Nassolás és rágózás teljesen kizárva. Inni csak oxigénnel dúsított vizet, alacsony ásványi anyag tartalmú ásványvizet, és gyógyteát ittam, ami később kiegészült az egyfajta lúgosító itallal. Élvezeti cikkek, mint a kávé, tea, savasító hatásuk miatt tiltólistán voltak. A következő gyógytea keveréket ittam: feketeribizli-levél, palástfű, pásztortáska, libapimpó, körömvirág. 1 evőkanálnyi mindegyikből 1 liter vízhez, ebből a keverékből naponta 2 litert kellett innom.

A természetgyógyász doktornőmmel havonta egy alkalommal találkoztunk. Minden egyes alkalomra hosszú listával mentem, hogy ehetek-e már ezt vagy azt. Legjobban a cigánypecsenye és a kapucsínó hiányzott.

A kemoterápia kezdetén, az első 5 alkalommal émelygéssel, enyhe hányingerrel küszködtem, nehezen viseltem a szagokat, különösen a húsos ételek és a szemét szagát. Sajnos hamar megutáltam azokat az ételeket, amelyeket ebben az első időszakban ettem (rizseshús, zöldbab főzelék, paradicsomleves, krumplis tészta, spenót, sült csirke, krumplifőzelék). A kemó napokban a nyers zöldségeket és a gyümölcsöket kívántam: sárgarépát, céklát, almát, narancsot.

Alig vártam, hogy újra én is normálisan ehessek mindent, mint régen. Külön kihívást jelentettek a vendégeskedések, ünnepek (oda a mákos bejgli, mákos guba, pogácsa, vadas, a szülinapi torta, hogy csak néhány hiányzó finomságot említsek).

Küzdöttem, küzdöttem a diétával, amikor Marika (a természetgyógyász doktornőm) látva elkeseredett harcomat, felvilágosított, hogy ez nem egy diéta, ami ideig-óráig tart, hanem egy újfajta életmód. Minőségi ételeket egyek, többször keveset. És higgyem el nagyon kevés is elég a szervezetnek.

Ahogy a kemó véget ért, ezt rögtön meg is tapasztalhattam. A szervezetemnek felháborítóan kevés étel is elég. Elkezdtem hízni, így a súlyommal is küzdhettem. Több,  mint egy év kellett hozzá, mire végre felfogtam, hogy muszáj életmódot váltanom.

Ennek az új életmódnak az alapvetéseit, küzdelmeit a következő bejegyzésben leírom.

2009. szeptember 23., szerda

Sorstársak

Megfogadtam, hogy nem beszélgetek más betegekkel. Sem a kórházban, sem sehol.
Féltem, hogy a törékeny kis lelkem megviselik a hallottak: metasztázisok, kórtörténetek, újabb tünetek, mások nehéz sorsa. Épp elég volt számomra a sajátom.

De nem tudtam kikerülni, pedig nagyon vigyáztam.

Kezdetben csak a férjem tájékozódott, Ő beszélt az orvosokkal, kutakodott a neten, magánrendelésekre járt más onkológusokhoz. A kórházban a nővérek, betegek jobban ismerték Őt, mint engem. Kedvesen megszólították, beszédbe elegyedtek vele. Én többnyire a könyvem mögül figyeltem az eseményeket. Ő állt sorba, intézte a papírokat, rohant az emeletre az infúzióért, én meg lapítottam a székbe préselődve, fülemen az mp3 lejátszóval.

Először a kineziológusom, Márti ajánlotta, hogy lépjek kapcsolatba valakivel, aki szintén vastagbél-daganatból gyógyult. Fiatal nő, okos, intelligens, hátha segíthet. Megadta a mail címét.

Nézegettem, rakosgattam, ennyi.

De Márti csak kérdezgetett, hogy sikerült-e, írtam-e. Nem volt mit tenni, nagy nehezen elküldtem az ismeretlenbe a levelem. Leírtam ki vagyok, újabb terápia, hogy elfogadjam a betegséget, és terápia, hogy segítséget kérjek valakitől, ráadásul egy idegentől.
Így keveredtem ismertségbe, aztán hosszú idő alatt talán most már mondhatom, hogy barátságba Annamarival. Óvatosan indult a kapcsolatunk. Gondolom Ő sem akart belebonyolódni valaki más betegségébe.
Fiatal nő, három gyerekkel, idegen országban. Hasonló gondokkal küzdünk, megnyugtató mindkettőnknek, hogy nem vagyunk egyedül. Hosszú beszélgetéseink során szó esik a diétáról: éppen tartjuk vagy nem, hol tartunk az életmódváltásban; merre kanyarodik az életünk, melyikünknek mikor kell CT-re vagy egyéb vizsgálatokra mennie, éppen lent vagy fent vagyunk, hogyan regenerálódik a testünk, és a lelkünk, milyen új kihívások vannak az életben, hogyan éljük meg például a kemó braint, mit olvasunk, mit gondolunk, mi foglakoztat bennünket, hol tartunk a személyes fejlődésben.

Erikával, heti rendszerességgel találkozom, és nagyon sokat tanulok tőle. Kis nebuló vagyok mellette. Mindvégig az orrom előtt volt, mivel a legjobb barátnőm nagynénje, de valahogy elszállt a fülem mellett a története. Biztosan rajta volt az mp3.
Duplex rákkal (két egymástól független rosszindulatú daganat egy időben) diagnosztizálták húsz évvel ezelőtt. Sugárkezelést kapott, aztán a saját kezébe vette a sorsát: életmódot váltott - pedig abban az időben ez nem lehetett könnyű -, léböjtöt tartott, olvasott, pszichodráma csoportba járt, jógázni tanult, meditálni, kitanulta a talpmasszírozást, amit a mai napig magán, és másokon is gyakorol. És köszöni, jól van. Ő igazi, követendő példa számomra!

Erika szerint a gyógyuláshoz a következő kell:
„Fontos a jó közérzet, érezd jól magad a bőrödben. Legyenek biztos pontok az életedben. Érezd magad biztonságban. Elengedhetetlen a hit. Hit önmagadban, a gyógyulásban, hit a Jóistenben vagy egy nálunk nagyobb erőben. Mélyen hinni, tudni kell legbelül a gyógyulást.”

Az elzárkózásom csodák csodája fokozatosan felengedett, de sok idő kellett hozzá.
És jól tettem, hogy megint csak túl tudtam lépni a saját korlátaimon. Kitárult a világ, két új ismeretség, két új barátság, támogatás, információ és tapasztalatcsere. Bármilyen hihetetlen, Erika azt mondja én is adok neki. Jó érzés.

Közben lehetőségem nyílt rá, hogy én is segítsek másokon. Más rákbetegeken.
Szívesen teszem, mert sok jót kaptam, és szeretném viszonozni, szeretnék a tapasztalataimmal, biztatásommal segíteni másokon, hogy nekik is sikerüljön!

A betegség – ahogy korábban is mondtam – sok mindent hoz magával, de sok lehetőséget is ad. Lehetőséget a változásra, a belső átalakulásra, arra, hogy átlépjük saját korlátainkat.