A félelmek feloldása

Sokat foglalkozom a félelmekkel, mert egy időben teljes uralmuk volt felettem, aztán a terápiák és a személyes munka hatására megtanultam bánni velük. Itt most évekről beszélek. Természetesen még mindig dolgom van velük, de már jóval kisebb a hatásuk rám, és rövidebb ideig ücsörgök a feneketlen kút mélyén.

Fájdalmak és tünetek. Ezek mindig vannak bőven. Amikor felfedezni véltem magamon egy-egy újabb tünetet szabályos pánikroham fogott el. Aztán a tényleges testi elváltozások, amelyekre igyekeztem hatással lenni az agykontroll és számos más technika segítségével. Ezek a módszerek hasznosak és működnek, de a pánik, amiben voltam meggátolt a pozitív képek előhívásában. Hiába igyekeztem egészségesnek látni önmagam, a kisördög a fejemben folyamatosan magyarázott. Gúnyos kacajjal küldte messzire a pozitív megerősítéseimet.

Persze, hiszen „agyból” próbáltam leküzdeni önmagam, az igazi érzéseimet, de a félelem uralkodott rajtam.

Ebben az időszakban jutottam el egy doktornőhöz, aki hipnózissal foglalkozik. Először úgy gondoltam, hogy a terápia alatt ingával hipnotizál, ahogy ezt néhány filmben láttam, belém táplálja a gyógyító mondatokat, én pedig semmire sem emlékszem majd. De szerencsére nem így történt. Nála tanultam meg, hogy a terápiákban mindig meg kell határozni pontos célokat és időtartamot. Ezzel ne csak a gyógyító, hanem a beteg is legyen tisztában, mert így tudatosul honnan indultam, hol tartok, érzem, hogy jó irányba haladunk-e, és nem lesz egy never ending story belőle. Nem utolsó sorban a pénztárcára is jó hatással van.

Tehát a hipnózisban a testemmel foglalkoztunk, illetve azzal, hogyan látom, érzem a betegséget, hogyan tudok segíteni a testemnek a gyógyító erőim felszabadításában, és hogyan tudom a kisördögöt jobb belátásra bírni.

A legérdekesebb mozzanat a szobabiciklis foglalkozás volt. Elkezdtem hajtani a kerékpárt, figyeltem az izmaimra, lábaimra, karjaimra, az egész testemre. A doktornő levitt a mélyebb tudatállapotba, majd a terápia vége felé azt ismételgette, hogy KÉPES VAGYOK RÁ, MEG TUDOM CSINÁLNI. Minden sejtem képes a megújulásra, a gyógyulásra, nincs előttem akadály, gyerünk, gyerünk sejtjeim dolgozni a legjobb tudás szerint, képes vagyok a gyógyulásra. És előre a változás, a gyógyulás útján.

Ezt a biciklis foglalkozást több alkalommal is megismételtük, és érdekes változásokat kezdtem el tapasztalni magamon. A kisördög egyre ritkábban szólalt meg, egyre halkabb lett. Amikor a rossz gondolataim előtörtek én is ezeket a szavakat ismételgettem magamban, képes vagyok rá meg tudom csinálni. És bíztattam a testemet, a sejtjeimet. Elmenetem úszni vagy gyalogolni és a testemre koncentráltam, és bíztattam, bíztattam magam. A mozgás után mindig egyfajta megelégedettség érzés töltött el. Magabiztosabbnak éreztem magam.

Ez a módszer a testemmel kapcsolatos komoly félelmeimet segített oldani, de csak egy azok közül, amit kipróbáltam magamon, és hasznát vettem. Észrevettem, hogy amikor rám tör a félelem a már megtanult mondatokkal tudok segíteni magamon, a mélyben elültetett pozitív gondolatok dolgozni kezdtek. Később újra vissza tudtam térni a meditációkhoz, lazításhoz, amivel korábban már gyógyítottam magam. 

Ezen kívül például hosszú idő alatt tanultam meg elengedni magam, rábízni magam az „Égiekre”. A kontrollt folyamatosan gyakorolni szerettem volna minden felett, és izomból menni és csinálni a dolgokat, az életem. És ilyenkor jönnek a falak, a pofonok, hogy vedd már észre, hogy rossz irányba haladsz.

Az uszodában próbálgattam az elengedést, azt az érzést, hogy hagyom, igen, rábízom magam az áramlásra. Lebegtem, lebegtem össze-vissza a medencében, hagytam, had vigyen a víz. Fantasztikusan jó érzéseket keltett bennem az áramlás. Ezt az érzést próbálgattam elkapni az életben is. Nem agyból menni és csinálni, hanem az érzésekre hallgatni, hagyni, hogy vigyen az élet áramlata.