Sokat foglalkozom a félelmekkel, mert egy időben teljes uralmuk volt felettem, aztán a terápiák és a személyes munka hatására megtanultam bánni velük. Itt most évekről beszélek. Természetesen még mindig dolgom van velük, de már jóval kisebb a hatásuk rám, és rövidebb ideig ücsörgök a feneketlen kút mélyén.
Fájdalmak és tünetek. Ezek mindig vannak bőven. Amikor felfedezni véltem magamon egy-egy újabb tünetet szabályos pánikroham fogott el. Aztán a tényleges testi elváltozások, amelyekre igyekeztem hatással lenni az agykontroll és számos más technika segítségével. Ezek a módszerek hasznosak és működnek, de a pánik, amiben voltam meggátolt a pozitív képek előhívásában. Hiába igyekeztem egészségesnek látni önmagam, a kisördög a fejemben folyamatosan magyarázott. Gúnyos kacajjal küldte messzire a pozitív megerősítéseimet.
Persze, hiszen „agyból” próbáltam leküzdeni önmagam, az igazi érzéseimet, de a félelem uralkodott rajtam.
Ebben az időszakban jutottam el egy doktornőhöz, aki hipnózissal foglalkozik. Először úgy gondoltam, hogy a terápia alatt ingával hipnotizál, ahogy ezt néhány filmben láttam, belém táplálja a gyógyító mondatokat, én pedig semmire sem emlékszem majd. De szerencsére nem így történt. Nála tanultam meg, hogy a terápiákban mindig meg kell határozni pontos célokat és időtartamot. Ezzel ne csak a gyógyító, hanem a beteg is legyen tisztában, mert így tudatosul honnan indultam, hol tartok, érzem, hogy jó irányba haladunk-e, és nem lesz egy never ending story belőle. Nem utolsó sorban a pénztárcára is jó hatással van.
Tehát a hipnózisban a testemmel foglalkoztunk, illetve azzal, hogyan látom, érzem a betegséget, hogyan tudok segíteni a testemnek a gyógyító erőim felszabadításában, és hogyan tudom a kisördögöt jobb belátásra bírni.
A legérdekesebb mozzanat a szobabiciklis foglalkozás volt. Elkezdtem hajtani a kerékpárt, figyeltem az izmaimra, lábaimra, karjaimra, az egész testemre. A doktornő levitt a mélyebb tudatállapotba, majd a terápia vége felé azt ismételgette, hogy KÉPES VAGYOK RÁ, MEG TUDOM CSINÁLNI. Minden sejtem képes a megújulásra, a gyógyulásra, nincs előttem akadály, gyerünk, gyerünk sejtjeim dolgozni a legjobb tudás szerint, képes vagyok a gyógyulásra. És előre a változás, a gyógyulás útján.
Ezt a biciklis foglalkozást több alkalommal is megismételtük, és érdekes változásokat kezdtem el tapasztalni magamon. A kisördög egyre ritkábban szólalt meg, egyre halkabb lett. Amikor a rossz gondolataim előtörtek én is ezeket a szavakat ismételgettem magamban, képes vagyok rá meg tudom csinálni. És bíztattam a testemet, a sejtjeimet. Elmenetem úszni vagy gyalogolni és a testemre koncentráltam, és bíztattam, bíztattam magam. A mozgás után mindig egyfajta megelégedettség érzés töltött el. Magabiztosabbnak éreztem magam.
Ez a módszer a testemmel kapcsolatos komoly félelmeimet segített oldani, de csak egy azok közül, amit kipróbáltam magamon, és hasznát vettem. Észrevettem, hogy amikor rám tör a félelem a már megtanult mondatokkal tudok segíteni magamon, a mélyben elültetett pozitív gondolatok dolgozni kezdtek. Később újra vissza tudtam térni a meditációkhoz, lazításhoz, amivel korábban már gyógyítottam magam.
Ezen kívül például hosszú idő alatt tanultam meg elengedni magam, rábízni magam az „Égiekre”. A kontrollt folyamatosan gyakorolni szerettem volna minden felett, és izomból menni és csinálni a dolgokat, az életem. És ilyenkor jönnek a falak, a pofonok, hogy vedd már észre, hogy rossz irányba haladsz.
Az uszodában próbálgattam az elengedést, azt az érzést, hogy hagyom, igen, rábízom magam az áramlásra. Lebegtem, lebegtem össze-vissza a medencében, hagytam, had vigyen a víz. Fantasztikusan jó érzéseket keltett bennem az áramlás. Ezt az érzést próbálgattam elkapni az életben is. Nem agyból menni és csinálni, hanem az érzésekre hallgatni, hagyni, hogy vigyen az élet áramlata.
Köszönöm az írásodat, hiszen hasonló gondokkal küzdök, küzdöttem, de a soraid újult erőt adnak. Remélem, azóta is jó irányba haladsz. :)
VálaszTörlésSzia!Veletlen talaltam ra a blogodra,de azon vettem eszre magam,hogy meg mindig olvasom ,es egyre jobb kedvem lesz egyre jobban szabadulok meg a felelmeimtol,pedig kb.masfel oraval ezelott meg sirtam,ideges voltam mindenre,mindenkire.Nem szeretnem tul bonyolitani a hozzafuzest.Csak megszeretnem koszonni,hogy szansz idot,energiat arra,hogy masoknak segits.Nekem Edesanyam beteg,de hiszem,hogy en is szerepet jatszhatok a gyogyulasaban persze az o segitsegevel.Szoval megegyszer koszonom az osszes olvaso neveben...!:)
VálaszTörlés"nem agybol menni es csinalni, hanem hagyni hogy vigyen az Elet aramlata.."
VálaszTörlésEz egy nagyszeru iras.. ahogyan a tobbi is, pelda erteku az oldalad. Olyanoknak is sokat er es segit akik nem ismerik ezt a "remalmot", es ezert az irasaidat olvasva az ember lanya tudatosan tud tenni azert hogy soha ne is ismerje meg.. Halas koszonet ezert neked, es maradj mindig ilyen ragyogoan mosolygos mint a kepen! Az Elet minden Aldasa kiserjen utadon! :)
Bea már sajnos nincs köztünk...2013 január óta...rettenetesen sajnálom...
VálaszTörlés