2010. február 6., szombat

Félelem

Nehéz letenni. Ez az, ami elsőként eszembe jut róla. Nagyon nehéz.

A legkeményebb félelmeket a betegség hozta be az életembe: halálfélelem, félelem attól, mi lesz velem, min kell majd átmennem, milyen kezelések várnak rám, félelem a ráktól, hogy nem tudom uralni a testemben zajló folyamatokat, félelem az áttétektől, és félelem a jövőtől, az élettől.

A gyógyulásom során újabb és újabb betegségeket diagnosztizáltam magamon: agydaganat, mellrák, bőrrák, torokrák. Ha megfájdul az ember torka, azt gondolja torokgyulladás, én azt gondolom torokrák. Megváltoztak a dimenziók.

A környezetemben többen is vannak, akik meggyógyultak, tőlük kérdezgettem, hogyan lendülnek át azon a gondolaton, hogy esetleg menet közben újabb betegség alakul ki náluk. A válasz egységesen: „Ez eszembe sem jutott”. Nahát nekem igen. Sokat dolgoztam rajta, hogy le tudjam tenni ezeket a félelmeket. és még most is, ennyi tudással, tapasztalattal a kezemben, még most is vannak rosszabb periódusaim, amikor elhatalmasodik rajtam a pánik.

Nehezen tudom kezelni.
Szerencsére van segítségem: a férjem és a családom, Márti és Marika, a Reikisek, akik küldik az energiát, a módszerek, és persze ha megvan a lökés, saját magamon is tudok segíteni a reiki energiával, és a sok minden tudással, amit menet közben megszereztem.

Most pont egy ilyen időszakban voltam. A december vége, január és február nekem különben is nehéz. Bár a barátnőm szerint, idézem: „január, február, itt a nyár” :) Ő ebben hisz.
Tegnap előtt felkeltem, és újra éreztem az erőt magamban. Az élet szeretetét, a dinamizmust és tettvágyat.

A gyógyulás során sokszor padlóra kerültem. Ezért is ilyen nehéz, mert hosszú ez az út, és sok rajta a buktató. De mindig fel kell állni. Mint a főnix madár. Tudom, hogy én is az vagyok.

És ezért is kellenek a kapaszkodók: könyvek, mondatok, módszerek. Bármi lehet. Kell valami, amiből erőt lehet meríteni, és menni kell tovább.
Nekem most is a Reiki sokat segített abban, hogy a félelmeimet letegyem.

A rosszabb időszakok utat is mutatnak, visszatérítenek a jó irányba, hozzáadnak valamit az önismerethez. Mert a lélekkel muszáj foglalkozni.

10 megjegyzés:

  1. Szia Bea!

    Tegnap reggel óta gondolokdom, hogy mit is írjak, mert úgy éreztem hogy erre a bejegyzésedre reagálnom kell. Szóval ezidáig valahogy nem tudtam frappánsan megfogalmazni a gondolataimat, de olyanok kavarogtak a fejemben hogy:
    - az a gáz, hogy miközben "tudjuk" hogy mi zajlik le benned, valójában mennyire nem is vagyunk tisztában vele,
    - mennyi rengeteg energiát kaptam tőled az utóbbi másfél évben, - azt hiszem energiavámpíroskodtam és ez az energia eltűnt bennem mint egy mély és feneketlen kútban- és hogy arra neked mennyivel több szükséged van,
    - hogy ez az energiavámpíroskodás abból alakulhatott ki, hogy csak azt láttam hogy a rengeteg energiádnak köszönhetően egyre jobban és jobban vagy, tehát minden sínen van nálad. Csodáltalak és talán tudat alatt reméltem hogy nekem is jut ebből. :( Bocsánat. Tényleg nem tudatos volt.
    - végül a legfontosabb: ne feledd, hogy mi is itt vagyunk. Sokat gondolunk rád napról napra figyelünk, számon tartjuk hogy mikor van jó kedved, mikor vagy mélyebb állapotban (legalábbis igyekszünk megsaccolni), de úgy érzem, hogy időnként tartasz magad körül egy falat, amelyen csak bizonyos embereket engedsz át.

    Szóval, ha ezt egy mondattal kellett volna leírnom akkor az ez lett volna:

    BEA! MI (ÉN) IS ITT VAGYUNK (VAGYOK), SEGÍTÜNK HA KÉRED!

    de ha ezt az egy mondatot írom le, túl kevés... viszont leírtam mindent, most meg túl sok.

    Betti

    VálaszTörlés
  2. Drága Beám!!
    Eza bejegyzésed olyan volt mintha én irtam volna......Én teljessen ugyanigy érzek!!!Egyszerüen vannak nagyon kemény napok, amikor tényleg úrrá lesz rajtunk a félelem.Az árnyék...mely követ minket!De egy idő után el fog hagyni!Téged is, engem is!Mert igy AKARJUK!:-)))És ÉLÜNK BOLDOGAN TOVÁBB!!!!
    Minden jót kivánok sok szeretettel!ILDI

    VálaszTörlés
  3. Szorits nekem Beám!Kedden megyek tükrözésre, előtte meg éhezés ezerrel....:-O
    Puszillak:ILDI

    VálaszTörlés
  4. Hmm, félelem. Furcsa érzés. Nem szeretem. A kineziológusom szerint, és a "tanító mesterem" szerint zsigerből félek. Mindig van valami ami miatt aggódok. Utálom. Próbálom levetkőzni, a kineziológussal dolgozunk rajta, sokat segít. De még a java hátra van azt hiszem. Kezd megvilágosodni egy-egy momentum. Néha kezdem azt hinni, hogy lételemem a félelem. Remélem ez nem így van. Én is folyton diagnosztizálok magamon betegségeket, túl sokat foglalkozok magammal. Hogy ez miért van, nos kezd lassan világossá válni ez is előttem. Voltak időszakok, mikor talán szerettem volna ha némely betegség dolog valós lett volna, mert akkor jajj én szegény, de sajnáltak volna, másrészről viszont rettegtem, hogy bekövetkezik. Egyszer meg is csapott a szele De mára már sikerült ezt levetkőznöm és szeretném megelőzni a bajt. Fene se' érti ezt. Ugyanúgy kellenek a kapaszkodók nekem is. Sokszor úgy érzem elfáradok, összeroskadok, aztán ismét fel kell állnom, erőt kell vennem magamon. A férjem nem mindig érti ezt meg és joggal kérdi, hogy ha egyszer pozitív vagyok és ezt a szemléletet követem, akkor olykor miért vagyok a béka segge alatt? Nem érti, nem is értheti, hiszem ő sokkal kiegyensúlyozottabb, ő nem hordozza generációk óta azt amit én és még sorolhatnám. De elfogadja, hogy én ilyen vagyok és támogat. És ez a lényeg. Tudom a kettőnk helyzete más, mégis azt kell mondanom megértelek. Érzem a hasonlóságot kettőnk között. Mindig elcsodálkozok, hogy egyre olyan embereket sodor az élet mellém akik hasonlóan gondolkoznak mint én, hasonló dolgokkal foglalkoznak stb. Ilyen vagy Te is drága Bea. Csodálkozok, pedig nem kellene, hisz nincsenek véletlenek. Köszönöm, hogy tanulhatok Tőled.

    VálaszTörlés
  5. Kicsit hosszú lett, bocsánat. :)

    VálaszTörlés
  6. Szia Bea!

    Félelem igen...hát én személyesen nagyon nehezen tudom leküzdeni, holnap jönnek meg az eredményeim és hát ettől már a frász keringet:SS...Jó, hogy elkezdted írni a blogodat, mert sok jó tanácscsal lettem már gazdagabb. Én is írok bár nekem közel sincs ilyen nagy "rajongó táborom", bár én inkább napló jellegű blogot irogatok.

    Kedves Bea!
    Köszönöm, hogy elindotad blogodat és hogy számos jótanáccsal szolgálsz a magamfajtának...Isten tarsta meg jószokásodat!!

    VálaszTörlés
  7. Szia Bea!

    Nem állhattam meg, hogy ne viszonozzam a Kreatív Blogdíjat.

    VálaszTörlés
  8. DRÁGA BÉÁNK!
    JOL VAGY?MINDEN RENDBEN??NEM IROD A BLOGOT MOSTANÁBAN...
    AZÓTA ÉN IS VOLTAM TÜKRÖZÉSEN, NEM ALTATTAK ENGEM SEM...DE MINDEN RENDBEN VAN!HÁLA ISTENNEK!MAJD JULIUSBA MEGYEK MEGINT CT-RE, ÉS VÉRVÉTELRE.SZERETETTEL ÖLEL:ILDI

    UI:IRJ MAJD PÁR SORT!AGGÓDOK ÉRTED!Puszillak:ILDI

    VálaszTörlés
  9. Kedves Ildi!

    Köszönöm az érdeklődésed, nagyon jól esik!
    Minden rendben, kicsit jobban oda kellett figyelnem magamra. Ezért nem írtam és nem engedtem be mást. Kellett egy kis idő magamnak, magamra. Hamarosan újabb bejegyzésekkel jelentkezem.

    Örülök a jó eredményeidnek!

    Szeretettel,
    Bea

    VálaszTörlés
  10. Örömmel tölt el, hogy rád találtam.
    Én is pont ilyen folyamatokon megyek át lassan egy éve. A gondolataidat és érzelmeidet nagyon jól meg tudod fogalmazni, sajnos nekem még nem erősségem.
    A félelem, mint érzés engem is nagyon foglalkoztat amióta tudom, hogy beteg vagyok.
    Most úgy gondolom, hogy a halálfélelmet sikerült leküzdenem, elfogadtam, hogy egyszer meghalok. Én is meg akarok gyógyulni és hasonló módszereket használok mint te. Jó érzéssel tölt el, hogy én is tehetek a gyógyulásom érdekében, nem érzem magam kiszolgáltatva. Hiszek magamban, a kezelésekben és olyan módszerekben amit kiválasztottam. Elfogadom a kontrollok előtti félelmem, elfogadom a gondolataim, amikor eszembe jut az áttétes lehetek, vagy újból kialakulhat a daganat, mert ha reálisan nézem akkor megtörténhet. Ez nem azt jelenti, hogy rágódni kezdek ezen. Számomra a jelen a legfontosabb, hogy mi lesz ha..., majd meglátjuk......

    VálaszTörlés