2010. január 4., hétfő

A TEST

Világ életemben a gömbölyű nők táborába tartoztam.

A főiskolás éveim alatt éppen az egyik legkerekebb korszakomat éltem. Valahogy nem zavart a súlyom, nem is foglalkoztam vele túl sokat. Aztán az egyik jóképű barátom szólt, hogy most már ideje lenne lefogyni. Éppen tavasz volt, húsvét előtt, böjt időszak. Gondoltam elkezdek böjtölni, lelkileg is jót fog tenni. A módszeremmel – három óra után már nem ettem semmit – pár hónap alatt szépen lefogytam, és az igazat megvallva, azt a súlytömeget, azóta sem híztam vissza.

Később furcsa módon az életem összekapcsolódott a Diéta és Fitnesz magazinnal, ahol a fogyókúra mindennapi téma volt. Elkezdtem edzeni, így a kerek idomaim kitartó munkával izmokká alakultak. Futottam a Margitszigeten, jógáztam, kick-boksz aerobikra jártam.
A mai napig is nagyon szeretek sportolni, kitisztul a fejem, egész jó ötletek jutnak az eszembe, és feltöltődöm energiával. Frissnek és erősnek érzem magam.

A betegség által sok mindent átéltem, így többek között azt is, milyen érzés vékony nőnek lenni.
Imádom a térdig érő csizmákat, de gyakori probléma, hogy nem tudom összehúzni a cipzárt a vádlimon. (Persze most már megtanultam, hogy ebben is kitartónak kell lenni, egyrészt a keresgélésben, másrészt a cipzárral való küzdelemben. :)

Visszatérve a lényegre: a kemó és sugárkezelés idején nagyon lefogytam.
Egy dolgot élveztem akkor: a térdig érő csizmám még nadrággal is bő volt. Vékony voltam, a korábbi méretemnél egy számmal kisebb ruhák jól álltak rajtam, de tudtam, hogy ez a vékonyság koránt sem egészséges.

Bevallom: szeretem lapozgatni a divatmagazinokat és elálmodozni róla, milyen lehet a tökéletes alak.
Főleg, hogy a kezelések után jelentősen megváltozott a testem. Több mint egy évig semmit sem sportolhattam, így a gondos munkával izmossá formált testem hájasodni kezdett. És csak hájasodott.

A kemó alatt az egyik jelentős örömforrásom az étkezés lett. Mivel a homeopátiás szerek hatására elmúlt az émelygés és a hányinger, plusz a kezelések vége felé egyre több dolgot ehettem, a legfontosabb napi programom abból állt, hogy lemenjek a sarki zöldségeshez. Főztem és ettem. Mire észbe kaptam késő lett, és jöttek a végeláthatatlan diéták.
Súlyban most ott tartok, mint a betegség elején. 

Egy éve már sportolgatok, de korántsem a régebbi vehemenciával.
Lassan regenerálódom, de még így is hálás vagyok a testemnek, mert nagyon jól viselte a megpróbáltatásokat! Erre az évre az egyik célkitűzésem, hogy a hájból újra izmot faragok.

Tavaly a sportolást gyrokinesis-sel kezdtem, aztán jött a pilates, de mivel nekem, lassúnak és unalmasnak tűnt, így átváltottam a niára. (Nia az új szerelmem a sportban, erről később bővebben is írok).
Elkezdtem futni újra a Szigeten, már a fél kört le tudom kocogni. És a férjemmel squash-ozni kezdtünk.

Nem hajtom magam. Idén marad a nia, hozzá jön egy speciális torna, amit még nem árulok el, szeretném folytatni a spinninget, mert kell valami nagyon dinamikus, és időnként marad a sziget, és talán a squash. (kérdés, hova zsúfolom be ezt a sok mindent... :)

A hájam ellenére, azt mondja a családom, barátaim, ismerőseim, hogy csinos vagyok. Az utóbbi időben nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Szükségem is volt rá.
Az önelfogadásban most szilveszterkor nagyot léptem előre: végre rájöttem, hogy nem a súly számít. Kereken a kis rövid csillogó ruhámban nagyon jól éreztem magam.


Szóval már nem kergetek elérhetetlen álmokat. Jó vagyok kereken, csak az izmaimat kérem vissza! :)

1 megjegyzés:

  1. Kérlek Bea megírnád a homeopátiás szernek a nevét...hátha segítene.Most nagyon mélyponton vagyok.Vastagbél daganattal műtöttek és holnap megyek a második kemóra.A vérleletem nem igazán jó...fehérvérsejt kevés.50 éves vagyok és egyedül élek...és ha elkeseredek a te írásaid olvasom...de jó,hogy rátaláltam.
    Ölellek:Anna

    VálaszTörlés