2012. június 6., szerda

Visszaesések

A gyógyulásom alatt sokáig rettegtem a kiújulástól. Elmondhatatlanul vártam, hogy leteljen az öt év, és gyógyultnak nyilvánítsanak, lesöpörjem magamról a sok szenvedést, lemondást, és "normálisan" élhessek végre.
Figyeltem a testem jelzéseit, és a legkisebb változás, fájdalom is félelemmé, pánikká alakult.
Aztán ahogyan kezdtem jobban lenni, úgy engedtem magam egyre hosszabb pórázra, egyre kevésbé figyeltem önmagamra.

Olyan érdekes, most hogy visszagondolok arra az időszakra látom, mennyi félelem és fájdalom volt bennem. A testem egyre jobban lett, de a lelki oldal nem oldódott könnyen. Még nem éltem igazán, a félelem kötötte le az erőimet. Nem volt meg az a határozott életigenlés, inkább csak a gyógyulásba vetett remény. A HIT itt most túl nagy szó lenne.

Szerettem volna élettel teli lenni, de valami még hiányzott. Most, hogy már él bennem a tettvágy, tudom mi a dolgom, most tudom igazán megélni az életet. Most látom meg igazán az élet minden percében rejlő szépséget. Akkor inkább csak a vágy élt bennem ezután.
Olyan nehéz így szavakban elmondani mi változott meg bennem. Bizonyos részeim, amelyekről azt hittem már nem léteznek, újra élni kezdtek. Itt nagyon egyszerű és hétköznapi dolgokról beszélek. A létezés öröméről. Amikor már nem ural a félelem, egyszerűen csak vagyok, és beszippantom ennek minden örömét. Valami ilyesmi érzés. 

Visszatérve a kiújulásra, akkor jött, amikor azt hittem, már elfeledkezhetem a betegségről.
És elkezdtek nőni a nyirokcsomók néhány helyen. És újra nekiveselkedtem, újra és újra, kemóról kemóra.
Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy félni, rettegni, nem szabad. Egyszerűen hangzik leírni, olyan könnyelműnek, de nekem nagy út van emögött a bugyuta kis mondat mögött.
Arra jöttem rá, és ezt is tettem: addig mentem, amíg meg nem találtam a félelmeim igazi okát. Amíg meg nem találtam a valódi hitemet. Amíg meg nem találtam a módszeremet.

Mindenkin más segít. Van, akinek a táplálkozás, az oxigénes fürdő, búzafűlé, az akupunktúra, a légzőgyakorlatok, jóga, vagy épp a gyógyszeres kezelés. Ki tudja mi minden.
Elég bátornak kell lenni megtalálni azt, ami a miénk. 
Mert lehet, hogy ami a másiknak segít, akárhogy biztat is, és esküszik rá, nem a miénk. Én így jártam a makrobiotikával. Bíztam benne, de nem kellett hozzá pár hónap és kiderült, nálam nem működik. De mivel nagyon bíztam benne, ezért viszonylag nehezen vettem rá magam, hogy abbahagyjam.
 

Mire tanított leginkább ez a betegség?
Hogy higgyek saját magamban, mert képes vagyok rá, mert meg tudom csinálni. És higgyek abban, hogy igenis létezik valami más is. Az Isteni Gondviselés, amiben bízhatok. Minden segítséget megkaptam a gyógyulásomhoz, akkor is, amikor úgy éreztem, életem legnehezebb döntését kell meghoznom: kiben bízom, magamban, a belső hangomban, vagy a kemoterápiában.

A visszaesés lehetősége mindig ott van. Ezt senki sem kerülheti ki. Nekem a "saját magamon való munka", önmagam megismerése segít. Hogy mit miért teszek, mi motivál. Megkerestem a valódi okokat, és ezáltal tudom kezelni a félelmeimet. Vagyis, van amit kezelek, van ami megszűnt. :)

A visszaesésben sem szabad kétségbe esni. Persze a pánik mögé kell nézni. Nálam évekről beszélünk a fejlődésben. Nem egyik napról a másikra ment. És igen, a testi tünetek is kellettek hozzá. És a segítők.
A lényeg: nem szabad  feladni! Mindig van esély a gyógyulásra. Rajtunk múlik.  

 


9 megjegyzés:

  1. Szia Bea..mi történt?most újra előjött a betegség?Irj kérlek..aggodom érted.

    VálaszTörlés
  2. Szia! Nem most jött ki újra, csak most jutottam el oda, hogy leírjam. :)
    Minden rendben velem, jól gyógyulok, ez egy szép folyamat.
    Köszönöm, h írtál!

    VálaszTörlés
  3. Szia Bea!

    És mikor jött vissza?És nyirokcsomókba jött vissza?Hogy vették észre?Ct-n?Sokat gondolok rád!!!!!!

    VálaszTörlés
  4. Igazából nem jött vissza. 2 éve volt, nagyobbak lettek a nyirokcsomók. A CT mutatta ki. Köszönöm, h gondolsz rám. De azért ne aggódj értem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És u
      újra kaptál kemot?Daganatos sejtek voltak a nyirokcsomókban?Te vagy az erőm!A példaképem!!!

      Törlés
  5. Kedves Bea !
    Örülök, hogy rá leltem hogyan tudtad kezelni, és kezeled a betegségedet ! Minden szavaddal egyet értek ! 10 évvel ezelőtt mirigybe áttétes mellrákot állapítottak meg !Műtét kemó ,sugát!
    És az akarat , mert meg kellett gyógyulnom ,a fiam miatt is aki még egyedül volt nem volt társ, és mi ketten éltünk akkortájt ! Nekem ez nagyon nagy erőt adott ! és most 10 év után jelentkezett újra . Most már melleltávolításra volt szükséges ! De vagyok élek és még szükség van itt rám .Vannak feladataim !És egy csodálatos párom, aki mindenben a segítségemre van. most még csövek lógnak belőlem, de már a nyaralást szervezem , mert ha meg állok , és sajnálom magam akkor végem ! És ez nem történhet, nem történik meg . Kívánok nagyon jó egészséget , kitartást ! És gratulálok, hogy ezt ki írta magából ! Sok puszi :) Irénke

    VálaszTörlés
  6. Sajnos Bea már nincs velünk...januárban meghalt...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Napsugár!

      Honnan tudod, hogy meghalt Bea januárban? 2014 januárjában? Most kezdtem el olvasni a blogját.

      Törlés
  7. Szia Napsugár!

    Honnan tudod, hogy meghalt Bea januárban? 2014 januárjában? Most kezdtem el olvasni a blogját.

    VálaszTörlés