Életfa

Jó pár évvel ezelőtt, egy vezetett meditációban rá kellett pillantani kinek-kinek a saját életfájára. Végül mindenki beszámolt róla, milyennek látta a fát. Én mélyen hallgattam róla, hogy az életfám száraz, alig van benne élet. Arra gondoltam, biztosan rosszul láttam, néhány óráig még nyomasztott, majd szép lassan elfeledkeztem róla.

Aztán csikungot kezdtem tanulni, ezt is még évekkel a betegségem diagnosztizálása előtt. Az első szintig jutottam csak, ahol az egyik legfontosabb gyakorlat a Nagy Fa. Elképzelem, hogy fa vagyok, gyökereket eresztek a földbe, és a lombom az ég felé tör.  A gyakorlat célja az energia begyűjtése és áramoltatása. Adott testhelyzetben, a Nagy Fa pózban kell állni minimum 30 percig (a kezdőknek :).
Szerettem ezt a gyakorlatot, általában esőerődbeli fának képzeltem magam, ahol leveleim a párában a nap fényében sütkéreznek.

A diagnózis után újra eszembe jutott az életfám.
Nem tudok szinte semmit az életfákról. Próbáltam utána nézni, de valahogy nem akadtam rá a megfelelő forrásra. Számomra mindenesetre az életemet szimbolizálja, azt hogyan létezem itt, a világban, milyen mély gyökereket eresztek, mennyi életerő, vitalitás van bennem.

Vágyat éreztem arra, hogy elkészítsem a saját életfámat. Előző nap az Országos Onkológián végeztek CT vizsgálatot, majd a viszonylag jó eredmény után szinte repültünk vissza a budai kórházba, ahonnan pár nappal azelőtt még menekültem. Menekültem a műtét, a diagnózis elöl.
A CT vizsgálat után mégis megnyugodtam, lement rólam az az óriási teher, amit az áttétek veszélye jelentett. Egy percnyi megnyugvás, azokban a zaklatott napokban. megtanultam ezt is értékelni.

Az Ikeába mentünk, szerettem volna visszarázódni a normál életembe, egészséges, gondtalan emberek közé vágytam. Persze a vásárlás most nem hozta a tőle várt örömöt és könnyedséget, de legalább az életfához szükséges anyagokat beszereztem: narancssárga kartonlap, zöld és arany krepp papír, színes csomagolópapírok, és a képkeret.

Lázas munkába kezdtem, én, akinek egy kevés kézügyessége sincsen. Hajtott a vágy, hogy mielőbb elkészítsem az élettől duzzadó fát. A fát, ami engem jelképez, az egészséges énemet, a gyógyulás reményével. A kép szép lett, a hálószobában nyerte el méltó helyét, az ágyunkkal szemben. Így ébredés után ezt látom meg először.

Erőt ad.

Most már, ha magamba nézek, az életfámat erősnek, egészségesnek látom.

A gyógyulásomban sok minden segített, a különböző lelki módszerektől a lakás minden szegletében elhelyezett angyalokig. Az életfa az egyik módszerem.

Ha valakinek van infója az életfákról, kérem, ossza meg velem!