2009. november 25., szerda

A rettegett vastagbéltükrözés

Sokáig -két évig - azért sem derült fény a betegségemre, mert rettegtem a vastagbéltükrözésről.
Bár nem tudtam igazán miről van szó pontosan, hogyan zajlik a vizsgálat, milyen fájdalmat jelent, mégis félelmetes teherként nehezedett rám. Zavart, hogy szükségem lenne rá, de még sincs bátorságom hozzá.
Aztán, ahogyan egyre rosszabbul lettem, már szinte megváltást jelentett a kilátásba helyezett vizsgálat. A nőgyógyászom biztatott, hogy igenis menjek, járjak az állandó hasfájásom végére, így kerültem a sebész-főorvoshoz, aki végül diagnosztizált.

A tükrözés megint aktuálissá vált számomra. Egészen pontosan ma estem át a szokásos, éves vizsgálaton.
Az első alkalommal, rettenetes állapotban jutottam el a vizsgálatra. Állandóan rázott a hideg, erősen fájt a hasam, hiába kaptam érzéstelenítőt, mégis megviselt a tükrözés. Annyira legyengültem, hogy pár órára befektettek a sebészetre. Nagy fájdalmaim voltak.

A második vizsgálatra az utolsó kemó után négy hónappal került sor. Rettegtem, alig aludtam előtte. Kértem a doktor urat, hogy adjon ismét érzéstelenítőt, de megnyugtatott, nincs rá szükség, mivel rövid és fájdalommentes lesz a vizsgálat. És valóban, így is történt, 15 perc múlva felszabadultan jöttem ki a vizsgálóból. Kellemetlen volt a műszer a beleimben, de a nagy fájdalomérzet nem jelentkezett. A negatív eredmény megnyugtatott.

Most ismét eljött az idő, hogy ellátogassunk a kórházba. Már két nappal a vizsgálat előtt éreztem, hogy fáj a hasam, hőemelkedésem van. Izgultam.
Az érzéstelenít ismét elmaradt, ellenben a nővérke nagyon kedves, segítőkész volt. Az együttérzése, figyelme sokat segített, mert ezúttal nehezebben viseltem a tortúrát, mint az előző alkalommal, teljesen leizzadtam, és nagyon vártam mikor lesz már vége. Istennek hála az eredmény negatív!

A vizsgálat közben hasznát vettem a légzőgyakorlatoknak, próbáltam ellazítani magam, nem akartam a műszer útjában állni azzal, hogy megfeszítem a testem. Így gyorsabb, könnyebb az egész folyamat.

A vastagbéltükrözés előtt pár nappal érdemes már kevesebbet enni. A vizsgálat előtti napon 2 órától kezdődik a hashajtás. Ettől kezdve enni már nem szabad, inni viszont kell, de csakis vizet és üres teát. A vizsgálat előtt két órával már inni sem szabad. Ez egy üres és könnyű állapot. A szőke nő ebben a helyzetben is talál némi örömet: lapos lett a hasam (igaz, csak átmenetileg). Maga a vizsgálat 15-20 perc. A kórház és a doktor úr – ahová járok - kíméletes, emberséges. Nem éreztem kiszolgáltatva és megalázva magam. Egyébként most már ott tartok, hogy egyszerű influenza, vagy más betegség esetén is rögtön a sebész-főorvost hívom. Benne bízom, ez van.

A vastagbéltükrözés számomra már rutin, évente szükségem van rá. Sosem felejtem el a 80 éves nénit, aki a műtétem után a kórházban a lelkemre kötötte, hogy rendszeresen járjak el tükrözésre. A másik állandó és rettegett vizsgálat az életemben a CT, évente két alkalommal. Brrr. Szörnyű, sokkal rosszabb, mint a tükrözés, mégis elfogadtam (belső harcok és komoly küzdelmek árán).
De ez már egy másik történet.

1 megjegyzés:

  1. Szívből örülök a csodás gyógyulásodnak. Én is rettegve mentem a tükrözésre. Pár nappal a vizsgálat előtt már diétáztam. Félelmemben nem is volt étvágyam sem. Utolsó nap pedig én is már csak teát és vizet ittam, no meg a béltisztításhoz 2 tasak Picoprep béltisztítót. A vizsgálat nálam 30 percig is eltartott és elég kiszolgáltatottnak éreztem magam. De szerencsére mindent rendben találtak, és már én is megnyugodtam.

    VálaszTörlés